Per pillanat egy nyugati ország szállodájában dolgozom, mint recepciós, állandó éjszakás. A részletek nem fontosak, legyen elég annyi, hogy egy 4*-os gyerekhotelről van szó, igényes hely.
Az elmúlt este megérkeztem a munkahelyemre, és a főnököm azonnal behívott a hátsó irodába, és elmondta, hogy van egy 12 éves kislány, a nagypapájával nyaral itt, és lejött a recepcióra, hogy segítsenek neki, mert nem akar a nagypapával egy ÁGYBAN aludni. Hoppá. A kislány újonnan szerzett barátnőjével ücsörgött a recepció előtt, a nyilvános vezetékes telefonon könnyes szemmel telefonált. Az anyjával, aki egy bank középvezetője. Be lettem mutatva, hogy én vagyok itt éjjel. Azonnal adtam a lánynak egy külön szobát, mondtam, hogy zárja magára az ajtót, és senki nem bánthatja. Ha bármire szüksége van, csak hívjon, vagy jöjjön a recepcióra. Hálásan bólogatott. Majd mégegyszer felhívta az anyját, és könyörgött neki, hogy jöjjön érte. De az anyja nemet mondott, mert dolga volt. Értitek? Dolga.
Aztán lejött a nagyapa, hogy beszéljen a lánnyal. Nos, nem tudom, hogy mi történt kettejük között, az ügy nagyon kényes, hiba lenne elhamarkodottan itélkezni. De ahogy a nagyapa másfél méternél közelebb ért a lányhoz... ha láttatok már ember szemében rettegést... Nem, nem félelmet, hanem rettegést. Én láttam. Pár méterről figyelemmel kísértem a történteket, és összeakadt a tekintetem a lánnyal. Ott volt mellettem a kollégám, mögöttem a főnököm, és megfagyott minden. Senki nem tudta mit tegyen, mert rajtam az látszott, hogy ha kell, egy pillanatig nem fogok gondolkodni a tettleges közbelépésen. Ettől megnyugodott a lány, és ezt észrevette a nagyapa is, aki aztán elpucolt.
A lány külön aludt aznap éjjel, másnap - ezt már csak hallottam - együtt reggeliztek a nagypapával, majd együtt mentek haza. Történet vége. A kollégáim számára. De számomra nem. Nem tudok megbocsátani a társadalomnak, hogy ez bűntetlenül megtörténhet.
1., Milyen fontosabb dolga lehet egy anyának annál, hogy a gyerekét kimentse egy abúzív helyzetből??
2., Hogy hagytuk, hogy lényegében egy feltételezhető bűncselekmény kiskorú áldozata magára maradjon az elkövetővel?
Egyáltalán, mi a lófaszt ér a demokratikus jogállam, ha ezt meg lehet tenni?
Talán nem kellene ennyire magamra vennem. Félre értés ne essék, sosem voltam még hasonló esetnek sem elszenvedője, de végtelenül gusztustalannak tartom az esetet, és kimondhatatlanul dühít. Aztán elgondolkoztam, hány meg hány gyerek van hasonlónak kitéve. Kezdve azzal, hogy a nagyika akkor is megpuszilja a kis csemetét, ha az üvöltve, kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Meg még sok más. Emberi jellemek mennek tönkre, mert valakinek az akarata erősebb volt.
Mi meg hagyjuk. Európa szívében, 2016-ban. Undorodom.
