Az Ubuntu Linux készítői a hét közepén, a disztribúció fejlesztői listáján jelentették be, hogy a közismert operációs rendszerben hamarosan egy új, általuk kidolgozott csomagkezelő rendszert vezetnek majd be. Az egyelőre még külön név nélküli rendszer alapvetései kísérteties hasonlóságot mutatnak azzal, ahogy a Windows-telepítők is működnek már évtizedek óta, és a Linuxokat gyakran sújtó kompatibilitási problémákra jelenthetnek majd elsősorban megoldást.
Az új csomagkezelő legfőbb vezérelve az lesz, hogy benne az egyes csomagok - amik gyakorlatilag egy-egy alkalmazást fednek majd - nem definiálhatnak egymás közötti függőségeket. Ehelyett minden egyes alkalmazás telepítőkészletének magában kell majd foglalnia az összes általa használt segédprogramot és kiegészítőt is. Ezzel összefüggésben a programok - és velük együtt a hozzá tartozó kiegészítők is - mind egy-egy saját könyvtárba kerülnek majd feltelepítésre, aminek kellemes mellékhatása lesz az is, hogy garantáltan rendszergazdai jogosultságok nélkül is fel lehet majd rakni őket.

Szintén megkötés lesz a korábbi csomagkezeléshez képest, hogy az egyes csomagok minden futtatható állományt, konfigurációs fájlt vagy egyéb erőforrást csak deklaratív eszközökkel hozhatnak majd létre ill. másoltathatnak majd fel a rendszerre, egyedi szkripteket pedig nem használhatnak majd ehhez. Ennek köszönhetően a programok minden komponense azok közreműködése nélkül is eltávolítható lesz majd, telepítésük pedig így szintén nem követelheti majd meg más programok - például a telepítőszkriptek által használt értelmezők - installálását is a rendszerre.

Az új formátum szerint készült csomagok egyébként nem szöveges, hanem bináris formátumot fognak majd használni, előállításuk pedig akár nem-Ubuntu vagy nem Linux-alapú rendszeren is megoldott lesz.

Az új csomagkezelőt az Ubuntu nyilvánvalóan elsősorban azzal a céllal vezeti majd be, hogy olyan alkalmazáscsomagokat állítson elő, amelyek a disztribúció legkülönbözőbb eszközökön és környezetekben - például mobilokon és táblagépeken - futó változataira is felmásolhatók lesznek, anélkül, hogy ehhez az alaprendszerhez kellene nyúlniuk ill. hogy a platform egyes változatai számára megterhelő mennyiségű külső függőséget definiálnának.

Az új csomagformátum ugyanakkor nem a jelenlegi helyett, hanem a mellett fog megjelenni. A dpkg és az apt csomagok így továbbra is használhatók maradnak majd - legalábbis a disztribúció asztali kiadásán -, és az Ubuntu maga is csak az újonnan felvételre kerülő alkalmazásokat fogja az új, saját formátumába csomagolni.