Írták teknőcúrék nekünk egy papírra.
A viccet félretéve van két plüssteknőcünk az albérletünkben, mindig valami kalamajkába keverednek.
Hol a csilláron lógnak, hol a táskám akarják kipakolni, hol éppen esmein gépén wowoznak.
Nos teknőcúrt egyszer az asztalon találtam, tollal a kezében, a papíron meg a címben leírt mondat állt.
Helyesen írni még meg kell tanítani őket 
Nos , igen . Alig egy hónap, és itthagyjuk az országot. Reményeink szerint "örökre".
Fiatalok vagyunk még, egyik nagy álmom volt nekem is a külföld, szóval Londonba költözünk. Évekig gyűjtöttem rá, hogy neki tudjak, tudjunk indulni. Itt a pillanat. Azt mondtam 30. szülinapom már külföldön szeretném tölteni: ha ott nem is töltöttem, de a repjegy már a zsebemben van.
Sőt már szállás is megvan. Munka majd lesz, nem félek attól, hogy ne lenne, eddig is küzdöttem sokszor erőn felül, most sem lesz másképp Nem féltem magam.Van két diplomám, egy informatikusi, egy villmérnöki, hülye sem vagyok, küzdeni fogok!
Itt fogunk lakni, a piros kapus ház az.
[link]
Alig egy hónap van addig hátra. Reggel 6 órakor indul a repülő november 8-án, vasárnap.
Addig pedig fogorvos, h1n1 oltás, hazapakolás, rokonlátogatás, és soook, soook munka.
Angliába készülőknek pedig egy kis olvasnivaló, szakadtunk a nevetéről.
UPDATE: Változott a hely, a 2-es zóna szélén lévő metrómegállótól leszünk nem messze, egész pontosan Hermitage Road,N4 1 NW. [link] Szállás is kicsit olcsóbb lett, illetve lesz majd 4 hét után. Eddig maximális respect az irány London csapatának.
A mindennapokról.
/ 
