Bocha írásával kapcsolatban jutott eszembe az a történet, ami velem esett meg, mikor még a Kandó koliban laktunk.
Történetesen már 16 évesen is volt bélrenyheségem, de ez sajnos ismét előjött olyan 20-22 évesen.
Bármit ettem semmi nem maradt meg bennem. Hívtunk ügyeletet, ugyanis ájulás közeli határon voltam, és mivel emlékeztem arra, hogy annak idején az injekcióban adott nagy adag nospa rendbe tett , mondtam a dokinak, beadott egyet, jobban lettem, ennyi volt. Igaz enni nem tudtam, a tea is visszajött. Mondták, ha ismét gond van, irány a kórház .
Azt hittem oké, rendben van minden, ugyanis egészen délig nem volt gond, de attól kezdve dupla erővel tört rám a fájdalom, a görcstől kb kétrét hajlottam, és ismét kezdett elmenni a kép. Ekkor döntöttünk úgy, hogy elvillamosozunk a Margit kórházba (1 megálló) .
A történet itt éppen Happy Enddel véget is érhetne, de sajnos nem így történt. A portán az 1es belgyógyra tanácsoltak minket . A doki több okból sem akart szóbaállni velem:
-nem budapesti vagyok
-kolis cím nem volt bejelentve
-nem oda tartozom
-és a legfontosabb : NEM MENTŐ VITT BE!
Nem kicsit ment fel bennünk a pumpa, elmondtuk a szitut pedig. Azt mondta menjünk át a kettesre , HÁTHA ott felvesznek, de ő még csak meg sem vizsgál , nem foglalkozik velem.
Közben összeestem. Ex áttámogatott a kettes belgyógyra , szerencsére a dokinő levágta, hogy itt nem kicsi a gond.
Infúzió, benntartás. Azt mondja, ha egy órával később érkezünk, kiszáradok, nagyon rossz állapotban voltam. Később próbálták kideríteni mitől volt ez a nagy hasi görcs , többek közt volt izotópos vizsgálat is, de nem jöttek rá, mi okozta.
4 napot voltam benn, de nagyon rossz volt azt érezni, hogy az elején elküldött volna a francba az, akinek a gyógyítás lenne a hivatása. Sajnos a nevére nem, és csak az arcára is kicsit emlékszem a férfinak, de igazán "büszke" lehet magára...
