Rég írtam már. Sajnos a karácsony környéki időszak holtidő itt, félek a január is az lesz.
Viszont pont ez az időszak döbbentett rá, mi is amit szeretek,mi az amiért élek halok. IGen , bizony. Nem véletlen a kitartásom fejlesztés mellett.
Bizony ám. 
Az 5 kiírt feladatból négy elkészült (figyelmetlenségem miatt persze csak hármat küldtem be.. 
)
egy kis trigger finomság:
declare
catnewtext text;
catname text ;
begin
ALTER TABLE events DISABLE TRIGGER ALL;
catnewtext:='';
for catname in select txtcatname from cattoevent t1 left join categories t2 on (t1.catid=t2.catid) where ineventid=eventid loop
catnewtext:=catnewtext||catname||E'\n';
end loop;
update events set categorynew=catnewtext where eventid=ineventid;
ALTER TABLE events ENABLE TRIGGER ALL;
return true;
end;
És igen, ezt szeretném csinálni. Akár itt , akár máshol. Jó móka volt. Sokat tanultam. Pl. hogy a postgres nem nagyon csipázza a kis és nagybetűket a mezőnevekben (aposztrof hasznalata nelkul) .
Hogy a trigger nagyon hasznos dolog . (ezen még most is pörgök)
És igen, igen, ezek után bizony én ezt csinálom a legszívesebben. 
Mindegy, hogy hol.
Múlt héten volt egy interjúm, de szerintem az illető elutazott, mondtam, másfél nap múlva hívom, hívtam, hangposta. Később : hangposta. Remélem holnap elérem.
Szóval tudom mit akarok. Már csak az a lényeg, mások is lássák bennem az elhivatottságot.
És beszólhat Dany007 vagy bárki, bizony ennél nagyon nem szívesen adom alább. Mert ez az életem, ez éltet, ezt csinálom szívesen, és addig ütöm a vasat, amíg meleg, míg olyan nem lesz, amilyenre formálni szeretném.
Van egy árnyoldala is ennek : ha nem jön össze , kegyetlenül le tudok törni. Nem akarok hazamenni. Ezt is tudom.
Szóval nincs más hátra, mint előre.
