Az írás alapja eggyel korábbi bejegyzésem, melyben Steiner Kristófról írtam . A topikban történt beszélgetés során kiderült, - én hülye , gondolhattam volna alapból- hogy esetleg mennyire más képet látnak belőlünk mások.
Belőlem, belőled, belőle.
Magamon azt vettem észre, jóval nyíltabb, de keményebb és hangadóbb vagyok netes fórumokon, mint egyébként. Hogy ez mennyire álca? És miért folyamodik ehhez az ember? Érdekes dolog.
Eddig szinte az összes kedvesem azt mondta, meglepődött , mikor megismert, mert sokkal keményebbnek mutatom kívülről magam, sőt, netán egyáltalán nem szerethetőnek, ún. tüskésnek.
Teljesen pozitívan csalódtak hát ők is, ahogy én is Kristófban, egyrészt vagy tanult, vagy alapból ilyen a kommunikációja, de totálisan megfordította a vele kapcsolatos véleményem, és szerintem nem csak az enyémet.
Node térjünk vissza kicsit ehhez a kinek látszol témához. Annak idején, egy szebb pillanatomban azt mertem mondani, az ego egy burok. Burok mellyel védjük magunkat. mutatjuk magunkat valakinek, hogy elfogadjanak, elismerjenek, stb. Van amikor nagyon tudunk azonosulni felvett viselkedésünkkel, van, mikor nagyon nem.
Nem olyan rég, volt itt valaki, aki felvett egy személyiséget, és azt játszotta- meglehetősen jól. Miért , kérdezi az ember, ugye ...
Alapesetben nem vagyok a játszmázás híve, viszont észrevettem, hogy vannak emberek, akik így vagy úgy, de próbálják felhívni magukra a figyelmet. Így vagy úgy, ki extrovertált,ki introvertált, de néha előtör belőle az állat, ki szórakoztatással, ki feltűnéssel, ki ezzel-azzal.
Jó a tudjuk, igen sok esetben ez nem valós kép az adott illetőről, hanem egy maszk, egy megjátszott szerep, stb ...
Sok oka lehet, hogy valaki, miért csinálja, valaki meg miért nem.
A magam részéről valószínűleg az édesanyámmal való kapcsolatban kellene kutakodni.
Mindenesetre benne van az el nem ismertség, a megfelelni vágyás, a kitűnni akarás. Sokan elítéljük ezeket az embereket, de valójában nem tudhatjuk mi okozza náluk, nálunk ezeket a "szerepjátszásokat" .
Pszihológiában alkalmaznak "szerepjáték" módszereket, elég jó hatékonysággal, azt kell mondjam. Többen is mondják, hogy az ember legkevésbé önmaga, ha magát kel adnia, adjatok ki szerepet, és kiderül ki is valójában. Páran már hallottatok a felvételiken alkalmazott AC tréningről, nos az sem véletlenül alakult ki. Egyszer rést vetem ilyenben Komáromban, őszintén szólva én élveztem azt a játékot, valami terepasztalos móka volt,talán állatkerttel? Azt mondák , ebből el lehet vonnia következetést, ki az aki vezetőnek való, hogyan tud együttműködni egy egy ember, stb.
Tehát a szerepjátszásnak vannak olyan helyzetei , amikor hasznos . Csak tudni kell határt húzni aközött, mi az ami színészkedés, és kik is vagyunk valójában.
Szerintetek?
