A 70 éves néni édesapjának háborús emlékei (1944-1945)
Lopás a tizedért
Édesapám 10-edes volt, ha jól emlékszem. Neki kellett irányítania és ellátni a tizedet. Talán Odessza környékén járhattak. Elment a közeli faluba, ahol egy korábban is bejáratott öreg nénitől aludtejet/joghurtot kért. Azonban a néni ezúttal folymatosan győzködte, hogy neki ugyan nincs semmilyen aludteje, nem készített, ne kérjen tőle. Hosszas magyarázkodás után a néni bement és becsukta az ajtót. Édesapám mérges volt, mert vinnie kellett valamit enni a katonáinak. Körbe-körbe járt az udvaron mígnem megtalált két köcsög aludtejet a gangon. Mérgében mind a kettőt felkapta és elvitte magával.
Tanulság: Jobb lett volna kiszúrni a katona szemét fél vagy egy köcsög aludtejjel.
Isten elküldött vizelni
Édesapámnak vigyáznia kellett a tizedére. Donyeck felé tartottak mikor leverték sátrukat. Megkapták az információt, hogy aznap éjszaka orosz légierő pásztázza majd a földet. A sátrakból kijárási tilalom volt éjszaka, és nem volt szabad fényt gyújtani. Édesapámnak nagyon ki kellett mennie, így kiment a sátorból a latrina felé, majd végre megkezdte a pisilési műveletet. így a tizedét otthagyta. Azok a féleszűek (mivel a főnök távol volt) felkapcsolták a lámpákat. A felkapcsolt lápákat pedig azonnal észrevette az orosz légierő, majd lebombázta a tábort. Édesapám vizeletének fele a latrinában, fele pedig a gatyáján és a földön, amibe rémületében belefeküdt. Másnap reggelig fel sem mert kelni onnan.
Tanulság: A parancs az parancs.
