Tegnap oldalakat akartam írni, annyi harag, düh, kiábrándultság és önvád volt bennem... szerk.: megvan...
Bömbölt a fülembe a "zene", amit én többnyire inkább hányadéknak hívnék. Mixek, román-angol-magyar "slágerek" (csak mert nem tudok jobb szót), semmit sem hallottam tőle, közben a fények a szemembe villogtak, cigi füst volt, és pár száz ember összezsúfolódva egy "diszkóba".
És ott volt ő is, és végig csak ő jár a fejemben. Sokszor nyalizó párokat láttam, és ez... Eleinte még meg tudtam keresni a szememmel, aztán ő is elveszett a tömegben.
Egyszer megpróbáltam beszélni vele, ő leült mellém, és én szerettem volna mondani neki valamit, de a nyelvem hegyén elakadtak a szavak, és alig tudtam bármit kinyögni... Ő meg... kényelmetlenül érezte magát, ahogy esetlenül mondani akartam valamit. És ez a feszültség köztünk... amikor régen minden olyan természetes volt. 
És komolyan nem tudok szinte semmit sem mondani, és mindenhol emberek...
Olyan szép volt! Nagyon szép. Ritkán látom így öltözve, de... Még nem láttam nála szebb lányt, mint egy földi álom... pont, mint az én álmom 
És ezután már egész este csak gubbasztottam egy sarokba, végigtoltam hibátlanul pár dalt GH-n, végigvittem egy szintet abban a hullámvasutas játékban, meg felépítettem egy piramist. És közbe dühös voltam! Utáltam magamat. Utáltam érezni, hogy már semmi közöm nincs hozzá, hogy tönkretettem mindent, én, mert egy ekkora fsz vagyok, és talán soha többé nem lehetek sem úgy, sem másként mellette. És már nem fogok jelenteni neki semmit, csak egy hülye, szánalmas f.t, aki...
NEM AKAROM!
Nem akarom, hogy mással legyen, nem akarok, hogy más ölelje, csókolja, ott akarok lenni vele örökké! És ilyenkor elképzelem, ahogy egy másik fiúval... és meg tudnám ölni azt a másik fiút, aki sose fogja úgy szeretni, mint én... és ide kéne valami elkeseredett, begolyózott szmájli, késsel a kezében...
És ott van a többi ember. Úgy mozognak arra a b.i zenére, mintha ők is azok volnának. És előttem egy retardált, aki tarogat a kezeivel, és az inge kigombolva, és behajolgat, meg meghajlítja a térdeit, mintha éppen ő lenne a numerakirály... És látszik a fején, a szemein, hogy csak egy félrebott kcsög.
Aztán kurvák, akik az alfelüket riszálják, és akkora sötét alakokat nyalogatnak, hogy
És eközben végig szól az a műanyag zene, és én látom a sok embert, akik néha vonaglanak...
... és közben őt keresem a szememmel, és csak rá tudok gondolni, meg a saját nyomorékságomra, és még kilátástalanabbnak látom a helyzetet... és gyűlölök mindent! embert, diszkót, szerelmet...
... és fel akarom kötni magam az első fára, vagy egy pisztolyt akarok, csak meghúznám a ravaszt, és valami csendes helyen elterülnék a hóban, és vége lenne, vége ennek az őrült szenvedésnek, az önnyomorgatásnak, és... és miért nem teszem meg? Mert egy gyáva féreg vagyok, azért.
Inkább álltatom magam hülyeségekkel, és elhiszem, hogy boldog lehetek, és hogy vele lehetek boldog, és tovább folytatom ezt a szánalmas dolgot...
És egyre jobban akarok már egy kötelet, és nem érdekel, hogy ki visel el ennél sokkal több szenvedést, nem érdekel az éhségtől megdagadt, vagy AIDS-es etióp kisgyerek, aki csak azért is él... Ő akar, én nem.
shit!
Szórakozás?
'nyád baz'meg!
Ja, és ez egy éneklési buli volt... és én hülye, azt hittem, hogy a zártkörű rendezvény azt jelenti, hogy pár-tíz ember jól érzi magát... Hát nem És az összes ember között megint én éreztem magam a legrosszabbul. És nem a zene, nem is a retardáltak, hanem csak egy lány miatt... ! _ !
Ja, és igen, nem tudtam hazahúzni, mert taxival kellett volna, és akikkel voltam, azok 3-ig maradtak. Legközelebb inkább kiverek egyedül a pénzt, de hazahúzok 5 perc után... ja, tényleg, NEM lesz legközelebb.
