Öregszem.
Alig pár éve volt, hogy bámultam ki a fejemből, anyukám keze a vállamon, alant népes sokadalom durrantgat, tüzijátékozik. Anno 2000, és én 6 éves voltam. Mintha csak tegnap lett volna.
Akkor még nem volt ciki, hogy otthon töltöttem a szilvesztert. Most már az.
Nem zavart az sem, hogy nincs barátnőm, egy lány, aki szeret, és akivel, reményekkel telve várhatnám az új esztendőt.
Barátaim akkor se voltak. De nem is érdekelt. És most? Igazából most se érdekel.
Vajon majd tíz év múlva, kétezer húszra várva is ilyen egyedül leszek? Ne legyen igazam.
Na jó, azért itt van nekem az én kis családom. Együtt öregszünk.
Visszaszámlálás... 3, 2, 1, ... KÉTEZER!...
Visszaszámlálás... még fél óra éjfélig. Aludni kéne.
Na de legyünk optimisták! 
Most van egy blogom, ahol sajnáltathatom magamat. Egy éve még ez se volt. És remélhetőleg vannak hozzám hasonló emberkék, akik egyedül várják/ünnepelik az új évet, és ezt a bejegyzést olvassák ahelyett, hogy hülyére zabálnák, részegre innák magukat, kómás emberekkel, pezsgős poharakkal kürülvéve, vagy éppen jóízűen dugnának egy vadidegen csajjal valamelyik emeleti szobában... De ők inkább ezt olvassák. Nekik kívánok most:
Boldog Új Évet!
S aqivel tölteni szerettem volna a szilvesztert az most máshol, másoqqal van. 
Majd legqözelebb...
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
