Félreírtam, bocsánat, de azért, amit kaptam, nem tudok megbocsájtani.

A történet túl hosszú lenne. Röviden: Elköltöztem a családommal együtt. Az eddigi költözéseinkhez képest azért volt más, mert egy másik országba költöztünk. Igen. Feladtuk az eddigi életünket és belevágtunk a nagyvilágba. Sokan féltettek. Sokan mondták, hogy bátrak vagyunk. Egy a lényeg, kint vagyunk. Élünk. Vannak akiknek hiányzunk és vannak olyanok akik hiányoznak. Nincsenek kevesen. Sőt. Inkább sokan vannak és nem kicsit hiányoznak. Hanem nagyon. Nap mint nap gondolunk rájuk. Még akkor is, ha nekik lehet, hogy az eszünkbe se jutunk. Mondjuk ez nem változtat azon az érzésen amit irántuk érzünk. A barátaim közül nagyon sokan bírálták a döntésemet. Most leszel 20 éves. Az egész „itthoni fiatalságodat” feladod? Igen, feladtam. Ilyenkor a következő kérdés a „Miért?” Erre a miértre nincsen megfelelő válasz. Vagyis lehet, hogy van. Az én verzióm: „Feladtam azért, hogy jobb életkörülmények között élhessek.”

Ezt az utolsó mondatot megérné kifejteni. Nem azzal a céllal jöttünk ki, hogy „gyorsan meggazdagodjunk”. Azért jöttünk ki, mert a szüleim nem bírták már az otthoni feszített tempót és itt látnak jövőt. A lehetőség mindenkinek adott, de nyelvtudás és ismerősök nélkül egy család számára életveszélyes egy ilyenbe belevágni. Ismerőseink szerencsére vannak. Anyukám gyerekkori barátnője aki már évek óta hívogat. Tavaly ősszel kijöttek a szüleim és beleszerettek ebbe a helybe. Februárba már ki is költözött az apám a barátainkhoz, hogy tanulja a nyelvet. Mi meg az otthoni elintéznivalók miatt csak Július 30-án tudtunk kijönni. (Ekkorra már mindent „felégettünk” magunk után. Én meg sikeresen leérettségiztem.)

Kijöttünk és bérelünk egy lakást amit már nagyon szépen be is rendeztünk. Jól érezzünk magunkat és minden nap járunk iskolába. Mi itt szeretnénk leélni a hátralévő életünket. Furcsa dolog ilyet hallani egy húszévestől nem? Én most így gondolom. Lehet, hogy pár év múlva változik a véleményem, de nem biztos.

Ez az egész írás egy félreértés, vagyis egy félreírás miatt jött létre. Beszélgettem egy kedves ismerősömmel. Amikor Miért helyett csak annyit írtam, hogy „Mo”.
Erre ezt kaptam:

(én): Mo
(név nélkül): ?
(én): Miért? Mi történik?
(név nélkül): jajj haggyál már a mo olyan szar húzzunk el onnan szöveggel:S
(név nélkül): attól mert kiköltözök sajnos nem lesz jobb
(név nélkül): sőt
(név nélkül): én bele halnék

Ezen egy picit felhúztam magam. Nem esett jól, hogy egy elírás miatt ezt kapom meg, csak azért mert elköltöztem. Annyit tudok, hogy az illetőnek valami „nyomta” a lelkét és meg szerettem volna hallgatni, hogy mi az. Bíztam benne, hogy tudok adni neki valami jó tanácsot. Viszont ezek után valahogy nem éreztem azt, hogy azt a beszélgetést akkor folytatni kéne. Egy biztos. Nekem nem esett jól. Segíteni szerettem volna valakinek, de ő inkább belém rúgott.