Miért játszol velem, nyomorult Élet?
Tán olyat tettem, ami nem tetszik néked?
Most életre kelt szívem rég holt része,
Hát csoda, hogy most reszketek és félek?

Örjöngök! őrültté lettem hát tőle,
kacagok, sírok most így egyszeribe,
Falhoz vágok széket, asztalt, mit érek.
Hagyj békén! most egyszer csak ennyit kérek.

Fájdalom járja át őrjítőn testem,
Rúgok, tépek, harapok, vajh mit tettem
Hogy íly kegyetlenül bosszút állsz rajtam?
Minden mit kértél úgy lett. én mit kaptam?

Szenvedést, nyomorúságot és hosszú
Kínokat, mégis te állsz rajtam bosszút?
Kegyetlen vagy, s kegyetlen a véletlen,
Kapok még jót is ebben az életben?

Boldognak lenni. tán csak ábránd marad?
Visszatartasz te ettől, s a te falad.
Isten fönt a mennyben, s te Jó, ha még vagy,
Élet, s Rossz, velük szemben add meg magad!

Miért játszol velem nyomorult Élet?
Hisz már csak hálni jár belém a lélek.
Gyönge vagyok, és én csak attól félek,
Hogy nem állok ellen a kísértésnek.