A feleségem hívta fel a figyelmem a Netflixen elérhető Rebel Moon című, jelenleg két részes filmduóra. Mivel az elmúlt néhány estén nem volt más dolgom, nekiveselkedtem. Apró adalék: a filmet a rendezői székben Zack Snyder jegyzi - ha azt mondom: 300, akkor nagyjából irányt szabtam a várható minőségnek.

Azaz majdnem...

Nem választom külön a két filmet, mert értelmetlen lenne, a véleményem mindkettőről ugyanaz.

Alaphelyzet, történet

Szándékosan nem használom a "Spoiler" gombot, ha meg akarod nézni a filmet, ne olvass tovább - bár ezen írás motivációja az, hogy eltántorítsak mindenkit a megtekintésétől.

Az alaphelyzet alapvetően ez: békés, mezőgazdasággal és kereskedelemmel foglalkozó falucska egy bolygón, megjön a csúf (tényleg csúf), gonosz katonaság és ki akarják fosztani a falut, akár éhínségre is ítélve őket.
Természetesen ezt nem hagyja a főhősnő (a színésznővel találkozhattunk a Múmia rebootban, a legutóbbi Star Trek történetben), aki elindul a környező világokra sereget toborozni. Kísértetiesen hasonlít a hét mesterlövész szamuráj történetére, de az összeverbuvált hősseregben találkozhatunk egy fénylő kardokkal harcoló nővel, aki még a pisztolylövedékeket is hárítja... Erő nélkül! Aztán kiderült, hogy a katonaságnál is vannak fénylő kardokkal harcolók. Mondjuk a szénnel hajtott űrhajó és lépegető kicsit erős... Van főgonosz is, erősen emlékeztet Darth Vaderre.

Miért rossz ez a két film?

Még a történetek mixelését és koppintását hajlamos lenne az ember elnézni, ha legalább a filmek többi része rendben lenne - de nincsenek rendben. Először is, a Snyderre jellemző belassított jelenetek a létező legváratlanabb - és legrosszabb - időpontokban tűnnek fel, például egy már lendületet kapott csatajelenet során, esetleg többször is.
Másodszor: karakterfejlődés, mint olyan, nincs. Az egyetlen szereplő, akinek a történeteit részletesebben megismerjük, az a főhős - és ezeket a történeteket maga a karakter meséli el, hosszú, unalmas monológokban, megspékelve a lassított jelenetekkel. Nincsenek utalások más karakterektől, vagy velük közös történetekről. Ezen túlmenően a többi karakter történetét csak a második filmben tudjuk meg, amikor az egyik hős felkéri a többit, hogy meséljék el a sajátjukat. Hősőnként körülbelül 3 perc jut ezekre, tehát mindenki készüljön fel 12-15 perc unalomra. Fejlődés, elmozdulás bármilyen irányban - nincs.

Mindezek mellett a történetvezetés olyan lineáris, mintha valaki elindulna az M7-es autópályán Budapesttől, egészen a határig. Nincsenek mellékszálak, nincsenek párhuzamosan futó szálak, nincsenek vargabetűk, nincsenek csavarok, semmi. Körülbelül 3 percig van egy másodlagos áruló-szál, aztán az is bezárul.

Természetesen ezek együttesen azt okozzák, hogy 4 órányi tömény unalom a két film, másodpercnyi időt nem biztosítva a nézőnek a gondolkodásra. Nincs min gondolkodni, mert mindent elmondanak nekünk, jó szájbarágósan, hogy kétség se férjen a karakterek szándékaihoz és indítékaihoz.

Értékelés

Értékelném, ha lehetne, de nincs mit: egy dimenziós karakterek, egy dimenziós történetvezetés, nulla dimenziós gondolkodásra késztetés. Két pozitívuma azért van a filmeknek: bizonyos állóképek rendkívül látványosak (szerintem AI generált képek), másrészt véget érnek.
Az 1-től 10-ig terjedő skálán a film értékelése nálam dupla nulla, akkora kapufa, hogy messziről is látszik. Sejtés: lehet belőle harmadik epizód is (mindenki érdekében remélem, hogy nyitva hagyják a sztorit).

Ne nézd meg, mert senkitől nem kapod vissza azt a 4 órát az életedből, amit rászánsz!