Egy kis statisztika.

Életem értelme, párom, kedvesem (kinek melyik szimpatikusabb) terhessége vége felé jár. Ez teljesen rendben van, hál istennek egészséges, jól viseli, nem terhes, állapotos. Nagy különbség. Mivel kocsink nincs, nőgyógyász meg a város másik végében (ettől égnek áll a hajam), lehet jó sokat használni a BKV-t. És itt jön a rögvalóság:

A nyolc és fél hónap alatt négyszer adták át neki a helyet. Ebből 3 db. középkorú nő volt, az egyetlen férfi pedig egy idősebb bácsi, aki önmagában is alig állt a lábán.

Ez persze így csúsztatás, hisz a terhesség jó darabig nem is látható. De mivel az utolsó egy-másfél hónapban már hetenként kell(ett) járni, amikor már igencsak kerek a pocak, és eléggé feltűnő, hogy a buszra szállás sem egyszerű, nem hiszem el, hogy az a helyes reakció, hogy elfordítjuk a fejünket, vagy hogy jól bámulunk, de mozdulni azt már nem megy.

Nem azt mondom, hogy mindneki álljon vigyázba, amint felszáll egy kismama, egy nehezen mozgó öreg, vagy ilyesmi. De megkérdezni, aki a közelbe van, ne legyen már oly fárasztó.

És még csak nem is a reggeli/délutáni csúcsban mentünk (ellentétben néhány, akciós farhát-vadászatra programozott harci nyuggerdroiddal), amikor mindenki még álmos vagy már fáradt.

Továbbá, 99-ben, amikor csőtörés miatt délelőtt 11-kor elengedtek a suliból, alig volt gépjármű forgalom az Árpád-hídon, szinte üres villamossal jöttünk haza. Most meg azért napközben is jelentős mindkét telítettség. Ennyien nem dolgoznának, vagy ilyen magas lett a több műszakosok (pl. 11-es kezdés) aránya?