Mit tehet az ember, ha ifjú házas, de mégsem házas.Kénytelen vagy házépítésre, vagy vásárlásra adni a fejét.Mi ez utóbbi mellet döntöttünk.
Ki is választottuk a mi kicsikénket:


Szépen elképzeltem, hogy veszünk fel 8m-et, aztán majd a félretett pénzecskénkből tatarozunk.Aha, ahogy én azt elképzeltem.
Volt olyan bank, amelyik szóba sem állt velünk, volt, amelyik olyan konstrukciót talált ki, hogy számunkra maga lett volna a teljes eladósodás, ha belemegyünk.Azt azért hozzá kell tennem, mindez azért volt, mert én havi 100-at keresek, a feleségem kicsit többet bejelentve, de a kézhez kapott pénzt nézik.Az egyetlen bank, amelyik szóba állt velünk az "Első" bank.
Ők is úgy, hogy fizessünk be kb2m-et, aztán majd ők adnak 4550000Ft-ot.
Mindez megtörtént, persze azt senki sem mondta, hogy azért, hogy egyáltalán megkapjuk a pízmagot még 500k kell kb...Ilyen költség, olyan papír, földhivatal, stb. Ráadásul a visszatérítendő pénzeket sem kaptuk meg, mert ugye magas finanszírozású a hitelünk.
Ez azt jelenti, hogy a havi 47000-ből 7000 egyből a hitel, és "csak" a többi a kamat!Milyen jó, nem?!
Ja a pénz folyósítás is 90000Ft volt.....
Tehát a mi kis évek alatt megkuporgatott, tatarozásra szánt pénzünk elszállt....
De ahogy Madách is írta: "...ember: Küzdj, és bízva bízzál!"
Mi is ezt tettük.
De mit ad a jószerencse, közbejött nekem három műtét, azaz vagy fél év táppénz....
De ezen is sikerült túljutnunk, hála feleségemnek!
Végre nekiállhattunk a tatarozásnak.Míg én az ágyat nyomtam, feleségem, apósom, anyósom és a többiek dolgoztak serényen.
Kezdetnek a kinti munkák, ami szintúgy nem indult egyszerűen.A szennyvíz nem volt rákötve és csak potom 50métert kellet volna ásni, amit 20000Ft-ért sikerült megoldatni.
Már csak az 50m cső megvétele és lefektetése volt hátra....


Utána jöhettek a belső munkálatok.
Folyt köv.....