Fővám téri nagycsarnok, szarvasaprólék, 1600 ft/kg. Nem olcsó, de a comb 4500 ft volt, és igazából nem nézett ki nagyságrendileg jobban. Volt egy üveg borzalmas ízű vörösborunk, kiönteni nem volt szívünk, de meginni senki sem akarta. Beficcent még némi répa, sűrített paradicsom, mindenféle fűszerek és valamelyikünk családjától származó, azonosítatlan lekvár.

A húst másfél órán keresztül csumáztuk Nórával, tényleg darabonként kellett kiszedni a hártyákat, inakat és egyéb alkatrészeket. A végeredmény viszont szép lett. Jött 3 nap pácos érlelés, majd Nóra első nokedlije és életünk első vadpörköltje...

...akár rosszul is sikerülhetett volna, de az igazság az, hogy én ennyire jó vadpörköltet még életemben nem ettem! Pedig egyrészt nagy kedvelője vagyok a vadhúsnak, másrészt semmi romantikus túlzás nincs bennem, ha csak simán finom, vagy épp ehetetlen lett volna a végeredmény, ugyanúgy beismerném magamnak (és a szűk internetes társadalomnak... ). Szóval, vajmi kevés az esélye az ilyennek, elsőre ugyanis lehet finom a kaja, de mindig érzed, hogy min módosítanál kicsit... most nincs ilyen, egyszerűen malacunk volt.

Atom lett a pöri! Ha ehhez hozzávesszük, hogy tegnap este B@ronéknál fenomenális scampi + kozze + pomodoro volt törökös beütésű olasz (mint Özpetek... ) kenyérrel... kulináris orgia ez, barátaim!