...a legnehezebb dolog ELENGEDNI... hogy miért? Ezt mindenki átélte már, több-kevesebb kivétellel, persze mindenkiben más-más élménnyel párosul ez a dolog. Elengedni. Ilyenkor a legtöbbünknek az lebeg a lelki szemei előtt, hogy valakinek elengedi a kezét, vagy lefonja élete értelméről ölelő karjait... igen, ez is benne van. A gond ott van, hogy a fizikai elengedéssel gyakran nem párosul a lelki oldal... úgy érezzük, bár elengedtük a másikat, mégis egy darabot elvitt a lényünkből...
Itt kellene egy kis önvizsgálatot tartanunk...
Meg kell kérdeznünk magunktól, SZERETEM, vagy BIRTOKOLNI AKAROM a másikat? Ez egy komoly, és nehéz feladat!... Sokan nem képesek, sőt nem is hajlandóak végig gondolni, vajon mi is köti össze őket IGAZÁN a párjukkal! Egyszer, egyetlenegyszer érdemes szembenézni magunkkal...hatalmas változásokat hozhat, fejlődésünkben mind fizikailag-szellemileg és lelkiekben!
Mert aki SZERET, csak az képes elengedni, hisz azt szeretné, hogy a másiknak jó legyen, és nem azt, hogy őt boldoggá tegye! Tulajdonképpen erre csak az képes, aki szereti és ismeri magát, hisz csak akkor tudja a másikat igazán szeretni! Nem mondom, hogy nem fáj, mert hazudnék... de mi is fáj valójában? Nem rám mosolyog azzal a helyes arcával, nem az én kezemet fogja az utcán, nem hallhatom a hangját annyiszor, nem engem, nem én... Te is hallod? Hallgasd! Nem ENGEM, nem NEKEM, nem ÉN... és hol van Ő?
Aki BIRTOKOL, az azért akarja ''megszerezni'' a másikat, mert nincs kialakult személyisége. Valamit pótolni akar a másik személyével, ami belőle hiányzik. És kisajátítani ezt saját magának. Befogni a pacsirtát, hogy az aranykalitkában énekeljen...
Rettenetesen nehéz annak, akinek el kell engednie valakit... akkor, ha birtokol... mert nem elég, hogy rájön arra, hogy nem igazi a szeretete, az egész személyisége új fényt nyer... ha rájön erre...
DE... MINDEN HEGYNEK KÉT OLDALA VAN mondja a buddhizmus.
Mindennek a vége, valaminek a kezdete is egyben. :-)
Az élet, ha kell, drasztikusan vezet rá arra, hogyha nem jó az az út, amelyiken haladunk. A pofonok, amik érnek minket, a javunkat szolgálják. Csak tudni kell átértékelni őket! Minden egyes kapcsolat, egy-egy lépcsőfok a fejlődés lépcsőjén.
Az elengedéshez tehát tiszta szív kell és önvizsgálat... De itt nem csak a szerelem elengedése a téma, hanem szeretteinket, akik távoznak, a gyermekeinket, mikor felnőnek... velük is hasonlóan kellene cselekednünk!
Szia Parci!
nemcsak egy másik embert elengedni nehéz, hanem a múltat, a megszokottat is.Én msot pont ezzel küzdök. Volt egy hely, ahol még csak annyira jól sem éreztem magam, mégis , most, hogy elmegyek, nagyon nehéz elengedni mégis. Talán majd írok róla , ide.
Hála égnek embert még nem kellett nekem elengednem, eddig még mindig én voltam, aki mentem. Társas kapcsolatból is. (Huh, az a sok ...1 kapcsolat...)
[Szerkesztve]
"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
Parci oldala
