Nagyon fura fószer ez az Élet. Időnkét porba tapos, hogy aztán újra felemeljen, majd megint ledöntsön, és így tovább.

Persze, vannak, akiket sosem tapos és még sokkal többen, akiket meg eltapos, lelki dolgokon eleve csak az ér rá elmélkedni, akinek megadatik egy normális élet. Jusson ez azért eszünkbe, amikor épp önsajnálunk, mert kontinensnyi emberek vannak olyan helyzetben, hogy bármilyüket odaadnák, ha ''csak'' lelki nyomoraik lennének.

Félreteszem most viszont a furdaló lelkiismeretet, írni eleve csak olyasmiről tudok (fogok), ami körülöttem zajlik. Tehát, kulcsszó a nyitottság. Ha sok emberrel ismerkedsz, sokfelé jársz-kelsz, sok dolgot csinálsz, rengeteg eseménynek lehetsz részese. És mindennek megnő az esélye. A szerelmeknek, ideális pár megtalálásának, munkalehetőségeknek, új barátoknak, mindennek. Nagyon megéri nyitottnak lenni, ráadásul a többi nyitott emberrel is jót teszel, újabb win-win szituáció.

A napokban a wiw-en bejelöltem egy régi családi ismerőst (illetve a családi ismerős idősebbik lányát, aki boldog anya három gyerekkel). Néztem, hogy ''kit ismerhetek'', előbukkant, bejelöltem. Majd kaptam egy levelet tőle, hogy nincs-e kedvem valami tök új dologhoz, máshoz, mint amit eddig csináltam. Életem épp a feje tetején, szóval írtam neki, hogy én most mindenre nyitott vagyok, miért is ne.

Ma találkoztunk. Elvitt egy premier előtti sajtóvetítésre, megnéztük az ''A királynő'' című filmet (Stephen Frears rendezte, és Tony Blairről és Erzsébet királynőről szól, méghozzá arról a hétről, amikor Tony Blairt először megválasztották és amikor Diana hercegnő autóbalesetben meghalt. Nagyon érdekes és meglepő módon izgalmas film volt, jó volt picit belelátni azon színfalak mögé, ahova amúgy átlagember nem láthat. Persze, hogy mennyire reális a kép, amit kaptunk, az marad kérdőjeles, hiszen tényleges bepillantás nélkül nem tudjuk ezt megítélni :-)

Beszélgettünk, és valami teljesen új dolgot ajánlott nekem. Érthető módon erről semmit sem mondhatok (tényleg nem), de maradjunk annyiban, hogy egy teljesen új világot nyitna meg előttem. Egy olyan helyet, ahol például még semmi nevem, elismertségem, tudásom sincs. Ez mondjuk inspiráló :-). A beszélgetésünk közben is keresték vagy négyszer, csupa híres rendező, színész, aztán összefutottunk egy nagyon helyes lánnyal, aki a Duna TV-n riporter, meg ilyesmi.

Egy dolog, hogy ez a világ már részben a mai celebritások világa (ez a ''csillogás'' része mondjuk hihetetlen módon nem vonz, sőt...), egy másik (és ezért írtam ezt a bejegyzést), ahogy egy szimpla üzenetváltás után egyszer csak valami teljesen új tárul az ember elé. És kezdhet mindent elölről :-). De ez jó.

Akár hiszünk a sorsban, akár nem, érdemes nyitottnak lenni. Abból baj nem lehet.