Boldog gyerekkorom volt. Na jó, nem kell a szemeket felvonni, nem ezzel van a baj. Ugye a zene sokat hozzátesz mindenhez, hangulatok, képzettársítások, ilyesmik, valószínű, hogy ezért marad nekem örök kedvenc a 80-as évek, a maga összes nyűgjével, bajával, bánatával, handikepjével, meg ostobaságával. Kedvenc rádióm kampányszerűen rákapott a Germain Jackson - Pia Zadora slágerre. Időnként rájuk jön ilyesmi, megtalálnak valamit, és az naponta 6-szor szól. Amíg nem Michael Jackson, addig nem bánom. De megint eltértünk a témától. Szóval tisztában vagyok  az akkori zeneipar gyengéivel (hát még a mostaniéval, hajjaj), így 40 év elteltével különösen látványos, de nekem akkor is mindig a szívem csücske marad. Hanem azért ezen most felhúztam a szemöldököm, amikor realizálódott bennem, hogy mit is hallgatok: 

And when the rain begins to fall
You'll ride my rainbow in the sky
And I will catch you if you fall
You'll never have to ask me why

Ok, nyilván nem adyendrei, vagy ghoetei magasságokat vártam, de azért ezt végiggondolhatták volna kicsit. Úgy előttem van a beszélgetés: 

- Ha leesel, elkaplak, jó? 
- De miért? 

Hm... Jó kérdés. 

Jöhetnek a hasonló találatok, úgyis uborkaszezon van - tudom, hogy lesz bőven, ez a kor valóságos aranybánya. A kérésem az, hogy tartsuk magunkat nagyjából az évtizedhez, tudom, hogy az azóta eltelt időben is bőven születtek gyöngyszemek, de azokat tartsuk meg egy későbbi beszélgetésre.

Folytatás a következő évtizeddel itt: [link]

p