A Samsung Omnia dobozán az áll, hogy valódi ’mindent egyben’ telefon. Valóban az. Nem hazudtolhatjuk meg a marketingeseket, és elismeréssel kell adóznunk a koreai mérnököknek. Kérdés, hogy mindenre valóban egyben van-e szükségünk.
Mielőtt belemennénk a részletekbe, szögezzünk le egyvalamit: készséggel elfogadom, ha valaki úgy érzi, hogy ez a tökéletes kommunikációs célszerszám, és pontosan erre van szüksége. Engem azonban, bár lenyűgözött, nem nyert meg magának a szerkezet. Elmondom majd azt is, hogy miért nem, előtte azonban lássuk a részleteket.
Külsőre határozottan ízléses, persze ízlése mindenkinek van saját, döntsétek el ti, hogy kinek mennyire jön be. A diszkrét fémes keret, a nagy kijelző, a szintén fém gombok mindenképpen kellemes összhatást keltenek. Persze a telefon megfordításával ezt a képet némiképpen sikerül lerombolnia a műanyag hátlapnak, ami még csak nem is valami masszív műanyagból készült, bár legalább mintázatában fémet imitál. Prémium kategóriás készülék esetében ez legalábbis kellemetlen részlet. Az első fekete pont.
Tartozékokkal a szükséges szinten el van látva, füles, kábelek, töltő, CD, mifene (beleértve egy iGo8 szoftvert is). Mindez gondosan belehajtogatva egy olyan dobozba, amiben a tízóraim nem férne el. Vagy csak sokat eszem tízóraira. Az első fejtörést a készülékhez adott kis henger okozta a lelógó madzagjával. Eltartott egy darabig, mire felismertem, hogy ő a stylus, csak szét kell húzni, és teleszkóposan kinyújtani. A megoldás nem is túl elegáns, használati értékben pedig egyenesen botrányos. Ráadásul magáról a készülékről sikerült lespórolni a bökőtartó nyílást, az egyetlen megoldás a készülék oldalához erősíteni a lelógó madzaggal. Ami persze még butábban néz ki, ráadásul rögzíthetetlenül fityeg, úgyhogy az első napi, egyre kétségbeesettebb próbálkozások után inkább kézzel kezeltem a készüléket. Ez így már két fekete pont.
Bekapcsolás után a szokásos Windows Mobile felület fogadott, kibővítve a Samsung widget-rendszerével. Tanár úr, én készültem, higgye el, próbáltam megszokni, de nem sikerült. Régóta PDA-zok, talán a beidegződéseim rosszak, talán csak túlságosan megszoktam a jót, de nekem még a sima WinMo felület is jobban fekszik ennél. Az SPB MobileShell, illetve az SPB Pocket Plus viszont megfelelően használhatóvá varázsolta a készüléket. Kellett némi idő, mire minden apróságra ráéreztem, nyilván további kísérletezéssel még több kényelmi apróságot is találtam volna, de alapvetően ezzel a részével a készüléknek elégedett voltam. Eltekintve persze attól, hogy a stylus bizony nagyon tud hiányozni. Sajnos akármennyire is hasznos jószágok az SPB szoftverek, ezek sem igazán kényelmesek csak és kizárólag ujjal való használat esetén. Fórumokon olvasgatva több ötletet is láttam, hogy mivel lehet még felhasználóbarátabbá és könnyebben kezelhetővé tenni a felületet, de én igazából a Samsungtól vártam volna egy tökéletességhez közeli megoldást. Ehelyett csak a widgeteket kaptam. Ilyen méretű kijelzőn ez sjanos kevés; itt szerezte a készülék a harmadik fekete pontot.
Használat közben az Omnia meglehetősen kezesnek bizonyult. Nem méricskéltem benchmarkokkal, nem érdekel a pontos teljesítménye a készüléknek. Zenéket, videókat szépen lejátszik, a hozzáadott iGo 8 tökéletesen működik vele, internet szépen böngészhető, wifi működik, bluetotooth is, biztosan, bár azt nem is próbáltam. Érzésre talán gyorsabb is, mint a FuSi N560-am, ami nem kis teljesítmény, bár nyilván a kétannyi (64 helyett 128MB) operatív memóriára vezethető vissza a különbség. Kijelzőben ellenben továbbra is a FuSi marad az etalon. Nem pusztán a nagyobb felbontás miatt. Az Omnia ellen szól az is, hogy ezeken a szép napsütéses áprilisi napokon szabad ég alatt szinte használhatatlan volt a kijelzője. Fényerővel egyszerűen nem bírja túlragyogni a napot, ami súlyos hiányosság, és így elérkeztünk a négyes számú fekete ponthoz.
Akkumulátor terén először komoly csalódást okozott a készülék, aztán kezdtem megbarátkozni vele. A rövid tesztperiódus alatt, ami persze fokozott használatot is jelentett talán, nem sikerült elérnem a két napos folyamatos üzemidőt, még éjszakai lekapcsolással sem. Nem vagyok hardcore telefonfüggő, akinek a fülére nő a locsifon, viszont munkaeszközként használom a mobiltelefont, céges előfizetéssel, munkanaponként akár nettó egy-másfél órát beszélve rajta. Nem gondolom azt, hogy ez gondot kellene, hogy okozzon egy alapvetően üzleti szférába pozícionált készüléknek. Ráadásul először töltő nélkül érkezett a készülék, USB-ről pedig csak akkor hajlandó tölteni, ha az akku nincs teljesen lemerülve. Eltartott egy darabig, mire sikerült kompatibilis töltőt találnom, ami eleve baljós előjel a közös jövőnkre tekintettel. Mindezek függvényében kénytelen voltam ismét, immáron egy ötödik fekete pontot is bevésni a virtuális osztálynaplóba.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a készüléket nem vettem, csak kipróbálásra kaptam. A cél az volt, hogy eldöntsem, érdemes-e lecserélnem a másfél éves jelenlegi telefonomat (egy Nokia E51-et), és a hasonló korú PDA-mat (a fent említett FuSi N560-at), hiszen ennyi pénzt nem szívesen ad ki az ember csak úgy látatlanban, vagy interneten olvasott információk alapján. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt megtehettem, azt hiszem, a fentiek fényében érthető, hogy miért.
A csere legnagyobb előnye az lett volna, hogy egy készülékben kapom meg azt, amire most két készüléket használok. Az új készülék eleve kisebb a PDA-nál, hiszen bután nézne ki egy ilyen méretű telefon. Emiatt viszont PDA-ként jelentősen sérül a használhatóság, kisebb a kijelző, kevesebb a fizikai valójában is jelen lévő gomb. A négy irányú gomb hiánya a készülék aljáról különösen fájó volt kezelhetőség szempontjából, hiába próbálták joystick-ként is használhatóvá tenni az egy darab középső gombot az Omnián. Súlya valahol a PDA és a telefon között van, még éppen elfogadható, ezzel a kompromisszummal megbírkóztam volna, a kijelző mérete és minősége azonban számomra elfogadhatatlan egy teljes értékű PDA után. Bár ismét ki kell emelnem, hogy a FuSi N560 még a PDA-k között is talán a legjobb ilyen téren.
Informatikai, mobilkommunikációs terméket vásárolni mindig kompromisszum. Ebben az esetben, és az én elfuserált igényeimhez igazodva jelen esetben túl sok kompromisszum, ráadásul túl sok pénzért, hiszen az Omnia prémium kategóriás készülék, ehhez szabott árral. Persze tetszett, hogyne tetszett volna. Zseniális szerkezet a maga kategóriájában, valódi 'mindent egyben' telefon. A hét végeztével azonban úgy tűnik, hogy nekem egészen egyszerűen nem erre van szükségem.
