A fejlődés töretlen. Minden egyre nagyobb, szebb, jobb, gyorsabb, kívánatosabb lesz a számítástechnikában is. De vajon előre megyünk?

A minap a Milyen notebookot vegyek? ([link]) c. sikertopikban a következő mondattal találkoztam: "semmiképpen ne vegyél már GMA900-as gépet".

Nem kötekedek, isten ments, alapvetően egyetértek a fenti mondattal, de lefuttatnék itt egy gyors gondolatmenetet, csak amúgy hangosan gondolkodásként.

Pillanatnyilag a legtakarékosabb, azaz legkevesebbet fogyasztó chipset-processzor páros a normál mobil kategóriában az i915 és a Pentium M. Nem említve természetesen az amúgy is méregdrága LV/ULV, stb procikat. Ha ehhez még hozzávesszük azt az alulórajelezési lehetőséget, amit ez a platform megenged, és amit a Core Duo / Core 2 Duo procik esetében már nem tehetünk meg, az tovább árnyalja a képet. Csak gyors összefoglalásként: a lapkészlet és a processzor lehetővé teszi azt, hogy minden egyes szorzóhoz mi állítsuk be a működési feszültség értéket - ami természetesen komoly hatással van a processzor hőtermelésére és a fogyasztásra. Fentiek miatt alakulhatott ki az az érdekes helyzet, hogy gyakorlatilag ugyanaz a gép egy generációval később ugyanazzal az akkumulátorral egy órával kevesebbet bír működni. Erre jó példa a bevezetőben említett fórumtémában is tárgyalt HPQ nc4200 / nc4400 problémakör. A két gép között gyakorlatilag csak a chipset (mely természetesen tartalmazza a videóvezérlőt) és a processzor a különbség (i915GM vs i945GM és Pentium M vs Core Duo), a többi összetevő gyakorlatilag megegyezik. Persze a Core Duo processzor már kétmagos, ráadásul hamar le is cserélték a sorozatot a Merom magos Core 2 Duora, de a tapasztalatok szerint ott sem jobb a helyzet fogyasztás terén semmivel. Ugyanígy nem hozott jelentős pozitív változást az új, 965-ös chipset, és az ő főszereplésével debütáló Santa Rosa platform.

HPQ nc4200 és nc4400 - Találd meg a különbséget!

Nézzük a fő összetevőket: mire nem elég a GMA900 és a Pentium M? Legjellemzőbb érv a játék: én is szoktam játszani notebookon, épp nemrégiben említettem a már hivatkozott témában a Flatout 2-t és az NFS Underground 2-t, amit ilyen gépen játszottam végig, de ha valaki beéri az olyan örökbecsű klasszikusokkal, mint a Heroes of Might and Magic 3, vagy a Defender of the Crown, akkor végképp nincs szüksége ennél többre. Jó, persze, ezek nem mai játékok, azokhoz egy kicsi és takarékos notebook tényleg nagyon nem való, de ugyanez igaz az újabb integrált videóvezérlőkre is: egyre újabb játékokat lehet vele játszani, de továbbra is csak komoly kompromisszumokkal, és pár hónapon belül úgyis kijön egy játék, ami el sem hajlandó indulni vele. 720p felbontású filmeket szoktam a gépen nézni, azt viszi ez is, egyéb videókról nem is beszélve. Normál napi használathoz (home and office use) eddig soha nem éreztem kevésnek/lassúnak a Pentium M processzort, pedig az asztali gépemben kétmagos processzort használok, ráadásul némiképp húzva, így az egyértelműen jóval gyorsabb. Nem vagyok hardcore tesztelő, beérem az olyan egyszerű és gyorsan elvégezhető tesztekkel, mint az Everest 4 (Ultimate build 4.00.975) beépített teljesítménymérése, a mindennapi tapasztalataimat ez is alátámasztja. De hagyjuk szóhoz jutni a számokat:

Két éves a gépem, az elmúlt időszakban többször is alkalmam nyílt volna lecserélni. Kocka vagyok, megáll a fejemen a korsó, és 100%-os helykihasználással tudok bebújni egy megfelelő méretű kartondobozba, azaz ha megjelenik valami új kütyü, azt látnom kell, és lehetőség szerint ki is kell próbálnom, mindenféle észérvek ellenére vennem kell egyet, és játszanom kell vele, legalábbis addig, amíg rá nem jövök, hogy az égadta világon semmi szükségem rá. A fentiek ellenére eddig mégsem bírtam rászánni magam a notebook cserére, igaz, munkahelyen és ismeretségi körben van alkalmam kipróbálni többféle modellt is. Mégis mindig csak várom az újabb és újabb platformokat, hogy talán végre ugyanazt az energiatakarékosságot és akkus működési időt kapom minimum, amit a mostani laptopom biztosítani tud. A teljesítmény az én szempontomból, ahogy a fenti táblázat és grafikon is mutatja, mára már irreleváns, az úgyis csak nagyobb lesz, meg több, meg jobb, nekem meg ez is bőven elég, ami most van, legfeljebb veszek még ramot. :U

Szóval mindezek tükrében: nekem extrémek az elvárásaim, vagy a piac halad rossz irányba?

És ha már a piaci irányzatokra terelődött a szó, vessünk fel még egy érdekes témát, a széles, 16:10 képarányú kijelzők kérdéskörét. Azonos képátlóval széles kijelzőn kevesebb azonos méretű képpontot lehet elhelyezni. Az alábbi ábra nagyobb méretkategóriákat mutat, az arányok érzékeltetésére azonban így is kiválóan alkalmas.

Kijelzőátmérők egymáshoz viszonyítva

Ezzel együtt a széles kijelző nem rossz dolog, filmeknél, játékoknál, de akár még mindennapos használat során is jól jöhet, ha az ember megtanulja használni, belakni, kitölteni és felhasználni a felületet (lásd sidebarok, médialejátszók, gadgetek és társaik) - van erre külön fórumtéma ([link]), itt most ne menjünk bele. Ami a mi szempontunkból érdekes, az az, hogy a széles képarányú kijelzők megnövelik a notebookok befoglalóméretét.

15,4" 16:10 és 14,1" 4:3 képarányú IBM Thinkpad

Mindez persze nem érdekes, ha az ember úgyis csak asztalon használja a gépet, megnehezíti viszont a gép eredeti funkciójának továbbvitelét, úgymint laptop számítógép. Egy 3kg-os, 15"-es kijelzővel ellátott gép már így sem mobil használatra való, nehézkes a hónunk alá csapni, vagy ölben használni, ha ezt még egy széles kijelzővel is megfejeljük, a helyzet tovább romlik. Nem kérdőjelezem meg ezen gépek létjogosultságát, rengeteg előnye van asztali gép helyett laptopot használni, ha valaki képes meghozni a megfelelő kompromisszumokat, de van az a fura perverzióm, hogy egy laptopnak valóban hordozhatónak, kicsinek és könnyűnek kellene lennie. Léteznek ilyen gépek, persze, de nem mindnekinek jó megoldás egy subnotebook a maga 12-13"-es kijelzőjével, és a teljesítményt érintő még szigorúbb kompromisszumokkal, vagy akár az optikai meghajtó esetleges hiányával. A tökéletes átmenet a Thin & Light kategória lenne, a nagyon kevéssel 2kg feletti súlyával, és a 13-14" képmérettel, ami még elfogadható befoglalóméretet generál. Azonban éppen ez az a kategória, amely egyre inkább kezd kihalni. Mára már gyakorlatilag teljesen eltűnt a konzumer vonalról, és szinte csak az üzleti gépek kiváltságává vált. Amiben bízhatunk, hogy a kicsi és olcsó (Asus EEE PC és társai) gépek megjelenésével a gyártók talán felfedezik ezt a piaci rést is.

Még egy konzekvenciát levonhatunk az eddigiek alapján: a régi gép nem feltétlenül rossz gép. A 3 év garanciával kiadott üzleti modellek 1-2 éves korukban annyiba kerülnek, mint egy új belépő szintű konzumer laptop. Ugyanúgy egy év hátralévő garanciájuk van még, egy rakás olyan extra szolgáltatást nyújtanak, ami nélkül lehet ugyan élni, de jelentősen megnövelheti a felhasználó komfortérzetét. Persze nem mindenki lelkesedik a pöcökegérért, a hagyományos elrendezésű ins-del-home-end-pgup-pgdn hatos blokkért, az ujjlenyomatolvasóért, vagy az azonos méreten nagyobb felbontású kijelzőért, de sokaknak mégis kétségkívül hasznosak tudnak lenni. Nem is beszélve a minőségbeli különbségről egy napi többórás hardcore mobil használatra (munkahelyen, vagy akár azon kívül történő ide-oda cipelés, ezzel együtt megnövekedett esély a fizikai hatásokra, sérülésekre, gondosabb tervezés, jobb anyaghasználat, ergonómia) készített üzleti modell és egy naponta szigorúan csak íróasztalon egy-két órás internetezésre, vagy zenehallgatásra-filmnézésre szánt, a lehető legolcsóbb anyagokból összeállított, a lehető legolcsóbban beszerezhető komponensekből összeszerelt modell között. Mégis mindkettő beszerezhető 100.000-120.000 Forint körüli áron - természetesen az egyik már használt, a másik pedig még friss műanyagszagot áraszt. Kérdés, hogy újabb egy év elteltével melyik lesz jobb állapotban... Nem kellemes élmény a hardveres meghibásodás sem, még bosszantóbb azonban a különböző műanyagalkatrészek, a zsanérok törése, a burkolat repedése, az egyes billentyűk, vagy a tapipadhoz tartozó gombok elvesztése, mely mind adódhat a nem megfelelő tervezésből vagy anyaghasználatból, nem is beszélve az ugyancsak többnyire tervezési hiba miatt jelentkező túlzott melegedésből, ami megintcsak nem tesz jót a gép élettartamának. Ki-ki döntsön a saját szempontsorrendjéről.

p