Meghalt a Mama. Mi csak így hívtuk. Ő volt a Mama. Anyukám kora délután hívott, hogy megtörtént.
Tudtuk, hogy meg fog halni, napokkal ezelőtt mondták az orvosok, hogy nincs sok hátra neki. Minden nap, reggeltől estig volt bent nála valaki. Péntek volt az utolsó nap, hogy még magánál volt. Megismert, és nagyon örült nekem.
Vasárnap és Hétfőn már egyre rosszabb volt látni őt. Hétfőn már csak feküdt és zihált. Csak reméltük, hogy nincsenek fájdalmai és nem szenved. Még utoljára adtam neki egy puszit a homlokára és elköszöntem tőle. Tudtam, hogy utoljára látom őt élve.
Meg sem tudom számolni mennyit imádkoztam, hogy ne szenvedjen.
Nyugodj békében Nagymama! :-(
Részvétem.
"Csak úgy mondom"
