Lehet, hogy a bringások mégsem a világ legelfoglaltabb, hanem a legfeledékenyebb, esetleg fontoskodó, netán időzíteni, szervezni nem tudó emberei?
Ma reggel láttam, a már említett szegedi belvárosi híd előtt. Annyit kell tudni erről a keresztezésről, hogy kerékpáros szempontból az egyik legneuralgikusabb keresztezés. Az Újszeged felé menők az úttestről festéksávval leválasztott "kerékpárúton" közlekedhetnek. Elég kemény mutatvány, mert a tömegközlekedési eszközök (busz, troli) oldalai nem egyszer "belelógnak" a keskeny kerékpáros "felségterületbe". Jobb kéz felől a járda 35 cm magasan tornyosul az úttest felé. Megijedsz egy melletted elsuhanó trolitól, amelyiknek megtörölted a kabátoddal az oldalát, megcsellensz és a pedálod beleakad a járdaszegélybe. Ennek következtében akkorát esel, hogy a troli adja a másikat.
A gyalogos közlekedés elvileg ugyanezen az oldalon levő járdán van. Elvileg, mert Újszegedről a belváros felé a másik, Újszeged felé nézve a baloldali járda van kijelölve kerékpárútnak. Az egyirányúsítást a Szeged felőli oldalon "behajtani tilos" biztosítaná, a gyalogosok másik járdán közlekedését pedig mindkét feljáróban barom nagy tábla "Gyalogos közlekedés a túloldalon" felirattal.
A gyalogosok - nem csak a nem szegediek - ezt igencsak figyelmen kívül hagyják és a járda - az a gyalogosé! elven ott mennek. A bringások a szúk, magas járdán szlalomoznak Szeged felé a gyalogosok, a híd járdára benyúló vastraverzei és a behajtani tilos táblát le se tojó, Szeged felől szembe karikázók mellett.
(A legelképesztőbb mégis az a nő volt, aki az úttestre felfestett sávon a szembe jövő kerékpáros és közúti forgalom között tekert Újszegedről Szegedre. Élve, sérülés nélkül megúszta.)
Ezt a barom megoldású kerékpárutat szeli keresztbe Szeged talán leghosszabb kerékpárútja, amely a város Vásárhely felőli végénél, a körtöltés alatt kezdődik a József Attila sugárúton és Alsóvároson, a Nagyállomásnál ér véget.
Amikor a biciklis a Móra Ferenc Múzeumnál ehhez a kereszteződéshez ér, figyelnie kell a kerékpársávon csellengő gyalogosokra, a hídon Újszeged felől lezúgó kerósokra, akik vagy egyenesen tovább mennek, vagy jobbra bekanyarodnak a Múzeum felé. És akkor még ott vannak a híd túlsó oldalán, az Oskola utcából a Múzeum irányába közlekedő bringások, a négy irányba poroszkáló gyalogosok és a behajtani tilos tábla ellenére a járdának nekirugaszkodó bátor biciklisek.
Nem tudom, mennyire adja vissza leírásom a katyvaszt, ami csúcsforgalomban kifejezetten balesetveszélyes, abnormálisan megoldott közlekedési renddel.
Én Alsóváros felé igyekeztem. A hídnál a lámpa éppen piros volt - ahogy általában el szoktam kapni. Közvetlen előttem ebben a "kis kínában" egy fiatal nő taposott. Kerékpárján a vázra szerelt gyerekülés árulkodott arról, hogy anyukához van szerencsénk. A pirosnál már várakozott vagy 6-7 kerékpáros. Elkezdtünk lassítani. Közben anyuka bal kézzel beletúrt zsebébe, előhúzta a mobilt és ügyesen hívást indított. Jobb kezével fékezett és viszonylag szilárdan tartotta a kormányt, mert elég kis amplitúdókkal tért el az egyenestől.
Az anyuka annyira ügyes volt, hogy mielőtt megállt, már a fülén is volt a mobil és vadul hallózott. Amikor megállt, pillanatra mobilos kezével megfogta a kormányt, amíg bal lábával letámasztott.
Utána újra füléhez nyomta a készüléket és folytatta a kb. 4 másodperce megkezdett beszélgetést.
Egyetlen piros sem tart örökké, így 10 másodperc múlva a dolog fordított sorrendben megismétlődött. Bal kézzel mobilostól kormányhoz kapott, egy mozdulattal ellökte magát a bal lábáról, és máris újra a füléhez emelte a telefont, miközben ügyesen, ici-pici csellenésekkel elindult.
Én először arra számítottam, nem fog elindulni, hanem befejezi a beszélgetést és felkészültem a kikerülésére. Amikor láttam, hogy csak összehozza a beszélgetés menet közbeni folytatását, picit reménykedtem, legalább leejti a telefont, de nem. Ez az anyuka virtuóz volt.
Valahol a Dóm tér közepén sikerült megelőznÖm a szemben jövőktől. Valami olyasmit csíptem el, miközben megelőztem, hogy "nem, majd elviszem az orvoshoz a leletet".
Azóta azon tűnődöm, mi lehetett olyan fontos. Egyszerűen csak elfelejtette indulás előtt és tovább nem bírt a feltörő kommunikációs késztetéssel? Esetleg menet közben megröntgenezték és kiderült, a müzlivel lecsúszott a férje arany zsebórája, amit az őrjöngve keresett indulás előtt és anyuka meg akarta őt nyugtatni? Vagy valami súlyos betegsége derült ki, amit rögtön meg akart osztani az anyukájával, hogy tanácsot kérjen?
Nem tudom...
Ha valaki tudja a megoldást, kérem, írja meg. A helyes megfejtőt jutalmul az ügyes anyuka a Tisza átúszása közben fel fogja hívni.