A gépvasakhoz nem értek
De telefonom volt egy csomó.
Valószínűleg nem is tudom mindet felsorolni.

Az elsőt ált. sulis ballagásomra kaptam: egy Ericsson A2618-ast.

Örültem neki, mint majom a farkának, annak ellenére, hogy középiskolában halálra cikiztek miatta. Mondjuk tényleg voltak érdekes dolgai, mindig hordtam, szervízbe, mert kontakthibás volt, és jó nagynak is számított az akkor már menő 3310-esek között.
Aztán egyszer ellopták. Örültem is meg nem is

Ezután kb 2 hétig birtokoltam egy Siemens a40-est.

Ez csak addig volt meg, míg nagymamámtól kaptam egy Siemens MT50-est.

Na ez szuper volt, még okosabb is a 3310-esnél, hehehe...
De sajnos közben lett egy pasim, aki kitalálta, hogy legyünk Pannonosak, és akkor tudunk a wapon chatelni egymással. Emiatt az MT50 lecserélődött egy Pannonos Siemens A50-re. Ja, még egy ezrest rá is fizettem

Ez egész sokáig megvolt. Aztán nagyon vonzó lett az alacsony ára és a színes kijlezője miatt a Sagem My-x5. Ekkor kötöttem az első előfizetésem, figyelem, 16 évesen

Ú, hát ez korszakalkotó volt nálam... Mindig lógtunk a wapon, meg mms-eztünk is, sőt, egy idő után rájöttem, hogy amr formátumot is ismer, úgyhogy zenéket is lehetett rátölteni a wapról.
De sajnos borzalmasan lassú és bizonytalan szofttal rendelkezett, így eladtam, és vettem egy Nokia 3510-est.

Ilyen színe is volt, a hátlapja meg bordó színnel rendelkezett. Sajnos nagyon nagynak találtam, meg még mindig tetszettek a Siemensek gömbölyded formái, így beruháztam egy Siemens c62-re.

Na szerintem ez az egyik legszebb telefon, amit valaha kiadtak.
De ő sem volt egy életbiztosítás. Ellenben szép emlékek fűznek hozzéá, mert ilyenem volt, mikor összeismerkedtem a mostani párommal. Viszont neki egy Nokia 3100-ja volt, ami nagyon megtetszett nekem, úgyhogy el is cseréltem egy ilyenre a kis Siemenst. A barátommal közösen vettünk is egy csatlakoztatható kamerát hozzá, 4000 Ft-ért... Tudjátok, ilyen madzagosat. Nagyon vicces volt.

Állati módon tudott villogni, tök jó volt... Egy darabig persze, amíg el nem jutottam egy új fordulóponthoz: kamerás mobil kellett. Vettem is egy SE k300-at.

Na ja. Közben örököltem némi pénzt, és mert majd' meghaltam érte, vettem egy Samsung e720-at.

Azóta sem volt mégegy telefon, amit fél évnél tovább birtokoltam volna. Csak anyagi okok miatt adtam el.

Innentől volt egy csomó minden, egyik sem nőtt a szívemhez. Amire emlékszem, az egy 6230i, ami nem tetszett a fiús formája miatt.

A következő, ami megint számottevő ideig volt nálam, a Samsung x700-as. Szerettem a kameráját, meg úgy az egészet.

Aztán Svédországban találtam egy k750-est, ami akkoriban elég jó árban volt még. Amikor el akartam adni, a telefonboltban azt mondták, külföldi hálózatokon már letiltották... Gondolom, átvertek De kaptam tőlük helyette egy Sagem My-V 76-ost.

Valamikor ilyentájt kezdődött a Walkman őrület, bele is szerettem a SE w300-ba.

... Itt megint képzavar...

Volt SE w800-am kétszer is,

Nokia 6111-em szintén kétszer,

Nokia 6131-em,

,

Samsung e530-am szintén kétszer (vagyis a másodikat nemrég vettem nosztalgiából- egyébként eladó)

,

Samsung e570-em,

LG Shine -om,

,

aztán egy Nokia 6120C-as, amit a barátomnak vettem, de nem tetszett neki. Ezt csak másodtelefonnak használtam.

Azonban egy jó ideje csak Sony Ericsson készülékeket használok... Valahogy a többit nem tudom szeretni. Az utolsó másfél évben "ők" fordultak meg a kezeim között:

SE s500,

SE k550,

SE w580,

SE w880,

egy fehér w810, amit nem volt időm megunni, mert leesett és tönkrement a kijlezője kb két hét után

Így vettem egy SE k770-est, ami eddig a favorit az összes Sony Ericsson közül.

Most a barátom használja, mert lejárt a hűségnyilatkozatom, és egy SE c510-est választottam társamul.
Megpróbálom megtartani, legalább amíg a részletfizetés véget nem ér. Ez egy kihívás, vagy vegyük úgy, újévi fogadalom.

Lehet, hogy ez fanatizmus?!