Előkészületek, indulás

Mi is az a teljesítménytúra? Egy előre meghatározott útvonalú túra, melyet adott időn belül kell teljesíteni. A megadott helyeken ellenőrzőpontok várnak, ahol a pontőrök az útinaplódba pecsételnek, igazolván, hogy ott jártál. És többnyire frissítőt is kapsz: csokit, üdítőt, zsíroskenyeret Ez változó. Az út végén pedig oklevél, kitűző és sikerélmény a jutalmad.
Az egyik legjelentősebb hazai teljesítménytúra a Kinizsi 100-as. A teljes táv 100 km, a szintidő pedig 24 óra. Ezt szeretném egyszer majd én is teljesíteni, mondjuk jövőre, vagy azután. Vagy azután. :) Itt találtok egy lelkes túrázó által készített, kedvcsináló (?) videót. A Kinizsin kétféle rövidebb távra is lehet nevezni: 25, illetve 40 km közül lehet választani. Idén májusban már teljesítettem a 25-öst- elég spontán, ugyanis szervezőként érkeztem a helyszínre. De aztán a sok elszánt hátizsákos- bakancsos ember láttán nem bírtam a fenekemen maradni, és párommal meggyőztük egymást, hogy ki kell próbálnunk magunkat élesben. Nagyon jól sikerült minden, szintidőn belül teljesítettük, és a lábunk sem rohadt le. Gyönyörű napsütéses idő volt, és több páratlan panorámában is gyönyörködhettünk. Én már akkor, az erdő közepén, Opera Minivel böngésztem a teljesitmenyturazoktarsasaga.hu weboldalt, nézegetve, hogy melyik is lehetne a következő túránk.

A Szentivánéji Sóutat elég könnyűnek ítéltük: Szolnokról tart Nagykáta felé, tehát végig az Alföldön halad, nincs szintemelkedés, gyorsabban lehet haladni. Az, hogy éjszakai túra, az részletkérdés, majd alszunk előtte egész nap, gondoltuk. Itt 30 és 50 km-es táv között lehetett választani. Abban maradtunk, hogy megpróbálkozunk az 50-nel. A 30 csak túra lett volna, de mi szerettük volna a teljesítményt is. Én jóval lelkesebb voltam a páromnál, mint a a gyerekek, számoltam vissza a napokat kb 10-től. Azért ő is várta, de szerintem jóval több félelemmel, mint én. Persze az fel sem merült, hogy nem jön. :)
Nagy nehezen eljött június 12. Előtte lévő éjszaka jó sokáig fent maradtunk, majd reggel 7-kor kelve kimentünk strandra. Ez jó ötlet volt, mert 1 délután órakor hazaérve bezuhantunk az ágyba, és aludtunk is 5-ig. Akkor pedig nekiindultunk, végre. Az 50-es táv végén, Nagykátán, a fürdőnél hagytuk az autónkat. Innen szépen átbaktattunk a vasútállomásra, megvártuk a vonatot, amely csak 5 percet késett, és szépen elvonatoztunk Szolnokra. Közben figyeltük a felszálló sorstársakat, latolgattuk az esélyeinket... Ha ilyen fazonok indulnak el egy túrán, nekünk biztos semmi esélyünk. De már nem volt visszaút- és persze nem is gondoltuk volna komolyan.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!