Olcsi és én beléptünk azok népes táborába, akik körbebringázták a Balatont.
Szombaton reggel 4- kor keltünk, háromnegyed 5-kor indultunk. A spéci bicikliszállítási módszerünk a hátsóülés lehajt- elsőülést előrehúz- elsőkerék kivesz- biciklit betuszkol- nyomorog. Siófokon tettük le az autót, összeraktuk a bringákat, felmálháztunk.

Végül olyan háromnegyed 9-kor indultunk útnak, Nyugat felé, tehát a déli parton. Mit is mondhatnék...? Unalmas volt!! Mármint persze, a Balatonnál lenni jó, biciklizni is jó, de valahogy a nyaralóházak közötti lavírozás nem dobott fel, alig láttuk a tavat is. A bringaút kitáblázottsága sajnos sok helyen nem egyértelmű, de azért így sem lehet eltévedni. Fonyódnál pihentünk meg először hoszabb időre, ott fantasztikus kilátásban és nyugalomban volt részünk a parton. Örömmel konstatáltam, hogy meg sem érzem az eddig megtett kilómétereket.

Valahol még a déli parton sikerült földútra keverednünk, ami igencsak meglepő volt- nem tudom, az a bicikliút volt-e, vagy csak eltévesztettük valahol. Szerencsére hamar a végére értünk.
Balatonberény végén magunkba töltöttünk 1-1 jégkrémet, és nekivágtunk a már némileg szimpatikusabb szakasznak. Végre kiépített bringaúton haladtunk, a természetben, sokszor kanyargós úton. Szegény Zoli itt már fáradt, ami nem csoda, hiszen a csomagtartóján jelentős súlyt cipelt végig. Én viszont még mindig temérdek energiát éreztem magamban. Keszthelyen ittunk tök sokat egy nyomós kútból, és nagyon örültünk, hogy mindjárt Badacsonytomajban leszünk. Mindjárt= 26 km, maximum másfél óra, de akkor nagyon kényelmes tempóval számolva. Hát, ez nem jött össze Valószínűsítem, hogy az egész napos síkon történő bringázás után hirtelen túl sokat vettek ki belőlünk az észeki partra jellemző emelkedők, mert néha már alig vonszoltuk magunkat, egyszer meg is kellett állnunk inni. (300 Ft-ért vettünk fél liter ásványvizet ) Aztán végre elértük a Badacsonyt. Egy csoda ez a hely, nem tudom megunni! Itt is ittunk egy nyomós kútból, majd végighaladtunk a Római úton, ami jobb, mint egyhullámvasút. Zoli nem élvezte, én igen. Aztán kerestünk bankautomatát, és háromnegyed 6-ra végre a kempingben voltunk. 2 és fél óra telt el Keszthely óta

Itt ért bennünket a következő meglepetés: nem találkoztunk még edig ilyen kultúrált, és tényleg európai szintű kempinggel. Le a kalappal! Felállítottuk a sátrat, amiről megállapítottuk hogy jó választás volt. Tesco gazdaságos, 3000 Ft-ba került, és nagyon gyorsan fel lehet húzni, kb 2 perc az egész. Ezután megmártóztunk egy kicsit a Balatonban, meg napoztunk is, majd elslattyogtunk a pizzériába a jól megérdemelt vacsoránkért. Szuper kiszolgálásban volt részünk, és a pizza is elsőrangú volt. A felét azért meghagytam reggelire- nincs is jobb, mint a hideg pizza!

Reggel 4 órára terveztük az ébredést, ami sajnos nem jött össze. Sajnálom, jó lett volna napfelkeltét nézni a Balatonnál. Talán majd máskor. 7 körül sikerült kivonszolni magunkat a sátorból, fél 8-kor indultunk útnak.

Megreggeliztünk a kedvenc helyünkön, ahonnan még csodálatos a rálátás a Balatonra, majd Szepezd elején magunkhoz vettünk egy- egy Buldózer márkájú energiaitalt. Nagyon kellett, mert úgy éreztem, én ma nemhogy 110, de 10 km-t se fogok tudni tekerni. Nem voltam álmos, sem izomlázzal nem küzködtem, egyszerűen csak borzasztóan fáradt voltam. Nem tudom ,hogy a koffein dobott fel, vagy a tény, hogy a jégkrémpálcikával nyertem egy új jégkrémet, de valahogy erőre kaptam, és innentől nem volt semmi- semmi problémám. Még Tihanyba is feltekertünk, ezt is meglepően jól bírtam. Igazán büszke voltam magamra Megérte a kitérő, és a plusz energia, mert utána gurulhattunk lefelé hosszú- hosszú- hosszú km-eken át. Eztán pikk- pakk elértük Füredet. Itt már meglehetősen fájt a hátam a hátizsáktól, ezért formabontó tervet eszeltem ki. Kábelkötegelővel a kormányhoz, illetve a vázhoz erősítettem a táskámat, ami először okozott egy kis problémát a kormányzás tekintetében, de aztán belejöttem, Megérte, teljesen más érzés volt szabad háttal tekerni. Sok érdemleges Fűzfőig nem történt- itt magunkba lapátoltunk 3-3 palacsintát, illetve élveztünk a bicikliútról elénk táruló szebbnél- szebb kilátásokat. Ezeket csak a balatonvilágosi tudja überelni, de tényleg, elképesztő az a hely is.

Elképesztő volt továbbá a felfrissülés, amit a nyomóskút okozott, miután gyakorlatilag mindenünket összevizeztük. Ez nagyon kellett, mert kezdtek már kitikkasztani a világosi emelkedők. Egyedül itt fordult elő, hogy meg kellett állnom pihenni egy kaptatón. Szégyelltem is magam.
Világostól már a célegyenesben voltunk, de az utolsó 10 km nagyon nehezen akart elfogyni. Ismét üdülőházak, bazársor, türelmetlen autósok... De valahogyan csak elfogyott! Vége lett, megcsináltuk! Az autót sem lopták el, törték fel! Hurrá!
Csak érdekességképpen megemlíteném, hogy 50 faktoros naptejjel kentük magunkat kb 3 óránként, és sikerült is nem leégnem. Ez nálam nagy eredmény. Ami azért mégis rám vall, hogy a homlokom legtetejét valahogyan nem kentem be, és ott, 1 cm- es sávban mégis leégtem Nem tudom, járt-e már valaki valaha így. Szerencsére a hajam nagyjából eltakarja.
Ezután egy laza strandolás, májkrémes zsömleevészet és egy kellemes naplementenézés várt ránk, mielőtt elindultunk haza. Örök élmény marad ez a hétvége, már tervezzük, hogy hogyan tudnánk ezt a kört 1 nap alatt teljesíteni.

Sajnos nem készült több kép, inkább tekertünk fotózás helyett.