2024. május 20., hétfő

Gyorskeresés

Egypercesek a naplómból - „6 percre”

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Egypercesek a naplómból - „6 percre”

2022.03.22. Utazásaim során néha eljutok az egyik legszebb tóhoz, amit valaha láttam. Utazásoknak hívom, de valójában ez munka. Utazásoknak hívom, mert így élem meg. Mert eldöntöttem magamban, hogy így fogom megélni. Jó zenéket és érdekes beszélgetéseket hallgatni közben a rádióban, sosem látott új házakat, életkép pillanatokat megfigyelni, amik mellett elmentem már vagy ezerszer. És mindig látok valami újat. Mindig. És sohasem ugyanazt. Egy pikniket egy kertben egy boldogan nevető családdal, vagy épp két kismadarat, ahogy egy háztetőn veszekszenek egy nemrég zsákmányolt kenyérdarabon. Pár másodpercre látom csak ezeket az „ajándék” pillanatokat mindig. De ez bőven elég ahhoz, hogy beleégjenek az agyamba, az emlékeimbe. Örökre. Sosem feledve őket. Sok mindenre van időm utazásaim során. Az egyik legszebb, de legnehezebb (hívhatjuk feladatnak is) önismeretet tartani. Hogy hová jutottam eddigi életemben. Hogy jól élek e, hogy jó ember vagyok e…

Szóval ma ismét eljutottam a tóhóhoz. Fiatalon kétszer is nyaraltam itt. Sajnos, az életem úgy hozta, hogy csak kétszer. Pedig nem is lakom messze tőle. De valahogy mégsem tudok eljutni hozzá. Ma, és máskor is, addig nem megyek el onnan, míg a kezemet bele nem teszem a vízbe, megsimogatva azt. Kellemesen hideg volt. Ma, volt egy kis időm is, így leültem a parton egy padra. Így, ilyen idősen arra is rájöttem, hogy a szemben lévő (kissé balra) Tihanyi félszigetet még sosem néztem meg jobban. És mást sem. A parti köveket, a kis halakat köztük, ahogy boldogan cikáznak versenyt egymással, a bokrokat, a fákat. Egy bogár görgetett valamit maga elött a köves úton, kicsit küszködve, ahogy lenéztem magam elé lépteim közben. Megvártam, míg biztonságba ér vele, 1 percig tartott….

Isteni idő volt. Kellemes enyhe szél, meleg és csend. Szinte nyomasztó csend. Szürreális csend a város után. És mégis, ebben az isteni időben a parton senki. Egyedül voltam. Sosem voltam még ennyire „egyedül” a parton, mint ma. Annyira mélyen megérintett, amit ma ott éreztem, hogy meg akartam örökíteni. Magamnak. Másnak. Az utókornak. Azt a békességet. Azt a boldogságot. De ahogy elővettem a telefont, rájöttem valamire. Rájöttem valamire, ami szinte mellbe vágott. Hiába veszem videóra vagy fényképezem le az egész nyugodt és békességgel telt partot, ha….. nincs kivel megosszam. A felismerés, hogy tényleg nem tudom megosztani erre érdemes emberekkel, fájdalmas volt. - Basszus, tényleg nem tudom kinek átküldeni? - Futott át az agyamon a gondolat. - És tényleg. Nem. Családom nincs, feleség, gyerekek szintén nincsenek. Barátaim (igaziak) szintén régóta nincsenek. A haverok? Hát, ők erre nem érdemesek. Nekik nem menne át az „üzenet”. Amit pedig mindenképp át akartam adni…valakinek. Így hát leültem pár percre. Nézve a vizet. Érezve a szelet. Hallgatva a madarakat, és közben keserédesen mosolyogva. Boldognak érezvén magam.

És néha, ha az istenek is úgy akarják, boldog lehetek. Hat percre. [link]

Hozzászólások

(#1) rendzso


rendzso
tag

Nagyon chill. Imádom az ilyen alkalmakat / helyeket. Kiszakadni kicsit a technika világából, a folytonos rohanásból. Képernyők nélkül.
Én köszönöm szépen, hogy megosztottad!
( És olyan emberekkel is barátkozz, akik érdemesek rá, hogy megoszd velük az ilyen pillanatokat is ;) )

(#2) Meggyi001 válasza rendzso (#1) üzenetére

Nem tudtam, hogy ha lesz hozzászólás, akkor az vajon milyen lesz. De, azt hiszem, hogy pontosan ilyesmire vártam....

:R :R :R

https://gamergep.hu/

(#3) Meggyi001

https://gamergep.hu/

(#4) TheLázs válasza Meggyi001 (#3) üzenetére


TheLázs
csendes tag

Gyakran érzem én is így, hogy egyedül vagyok, és gyakran látom a tavat is, hiszen itt nőttem fel. Ezekben a pillanatokban szerintem nem is lehet nem egyedül lenni. Itt az az emelkedett, gyönyörű állapot az emberen belül jön létre, akár egy istenépmeny. Valami ilyesmi oka van annak, hogy szeretem a hosszú sétákat is. Leválhatsz a saját sorsodról pár órára, teljes béke vehet körül. Most nincs motorom éppen ami üzemképes, de azt is pont ezért szeretem.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#5) Meggyi001 válasza TheLázs (#4) üzenetére

Már nem ott laksz?

https://gamergep.hu/

(#6) e-newsee


e-newsee
addikt

Az a baj az ilyen pillanatokkal, hogy hiába küldöd el bárkinek is, az soha sem fogja azt érezni, amit te. Akármennyire is lenne bennsőséges a kapcsolatotok, akármennyire is ismerne. Hiányzik hozzá a tér többi része, ami nincs rajta a képen. Az illatok, a szél, a hőmérséklet, annak a 6 percnek az összes ingere, ami téged akkor ért. Ez csak egy kép marad. Manapság az ember millió ilyennel találkozik szerte a világhálón. Lehet a legcsodálatosabb, díjnyertesebb natgeo kép egy Alpok csúcsról, nekem akkor is csak egy kép marad, mert nem tudok semmilyen élményt hozzákötni, pláne nem a fotósét.
Én is jártam már A Tó partján, hiszen zalai vagyok, nincs messze. Látom a képet, emlékszem valamennyire az én utolsó hasonló pillanatomra, de az akkor sem ugyanaz. Sőt, biztos vagyok benne, hogy ha te is visszanézed ezt a képet fél/egy év múlva, már magad sem ugyanúgy emlékszel (ha egyáltalán) a pillanatra. Lehet, hogy azt mondod, "Á, csak egy szokásos tóparti fotó, semmi extra nincs rajta.", és már törlöd is. Nem biztos, de lehet. Töröltem már pár képet, aminél nem emlékeztem, hogy miért csináltam anno.
Hogy őszinte legyek, a leírásod sokkal jobban átadja a pillanatot, mint a mellékelt fotó. Mégpedig azért, mert a leírás lassabban építi fel az érzéseket, aki olvassa, lassan éli bele magát, nem egy pillanat alatt, mint amikor rápillant egy képre. Sőt, ha volt hasonló helyzetben, akkor a saját élményeit idézi fel, ergo sokkal mélyebben képes hatni a szöveg, mint a kép. Ebben az esetben a kép nem ér többet ezer szónál. Számomra legalábbis.

"Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

(#7) Meggyi001 válasza e-newsee (#6) üzenetére

:K :K :R :R

https://gamergep.hu/

(#8) Meggyi001

https://gamergep.hu/

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.