Sziasztok témám inkább csalódást keltő főként számomra, mint számotokra de szerintem annyira azért érdekes hogy megírjam vagy legalábbis ki írjam magamból. Dolgoztam gyárba, majd vendéglátásba és sikeres önképzés folytán most már informatikába 3 éve. Ennek függvényébe nyilván mindenki tudja hogy ezen helyeken miként veszik számba az embert mind a főnökség mind az ügyfélkör itt főként első két munkakörré gondolok.
Fiatalnak mondhatom még magam szerintem a 27 évemmel. Nekem mindig evidens volt hogy kedves vagy legalábbis megértő vagyok „kiszolgáló” személyzettel ugyanis ők segítenek bárminemű problémám megoldásában és mi okom lenne ezt megnehezíteni és gátolni. Ez a szemléletem már akkor is megvolt mielőtt elkezdtem volna dolgozni bárhol. Természetesen az embernek lehetnek rossz pillanati mikor ez a stílust adott napra nem tudja felvenni de átlagba elmondható ez ritka esett aki ilyen beállottságú... de sajnos velem is elő fordult már emberi mivoltuk korlátainkból fakadóan...
Munkám jelenlegi részében kb: 20-30%-ot ölel fel az felhasználókkal való kommunikáció összesen. És bármilyen szamárság is a problémájuk én azt próbáltam velük közösen türelmesen, barátságosan megoldani. Soha nem éreztettem velük hogy ők mennyire nem értenek valamihez, vagy ezzel kellemetlen helyzetbe hozni őket vagy az esetleges nézet eltéréseket megbeszélni velük mert szimplán egymás elbeszélése okozta azt.
Mit is akarok kihozni a történetemből?
Én tökre úgy gondoltam egy értelmiségi ember aki fontos szakmát űz (természetesen minden munka ugyan olyan fontos de mondandómba most irreleváns) hasonló értékrendekkel és nézeteket vall oda vissza irányba. Egyre több hivatalos ügyet intézek melybe be kell vonni n+1 személyt egyre jobban azt érzem hogy egyszerűen lenézik az embert miközben munkakörön belül a segítség nyújtás is a feladatuk lenne.
Háromszor voltam három különböző üzem orvosnál és mind a három orvos más helyen volt, és különböző vizsgálati tervel, és szokással soha nem tudtam eltalálni most mi jó nekik. Mind háromnak valamiért kellet megjegyzést tennie rám amit én lealacsonyításként éltem meg, grimaszokkal társítva. Külsőm/jellemem nem feltétlen leplezi munkám mivoltját de mai nap mikor látta hogy szerepel benne a mérnök szócska kicsit vissza vett és nem úgy beszélt velem mint egy 8 általánossal napvilágot látott közmunkással( példaként élve most csak ezzel) de nem tudom ehhez miért kellet látnia a munkám mivoltját? De ilyen előfordult már kórházban vagy szimplán magán orvosi szektortól kezdve bankon és mobilszolgáltatón át dohányboltig (szintig).
Én tökre az hittem magasabb képzet emberek nem csak tudások véget azok hanem EQ-részüket is bele gyúrják ebbe összképébe és így lesznek sikeresek és kerülnek oda ahova valók mikor szükséges emberekkel foglalkozniuk. Viszont komolyan mondom bármilyen ügyet vagy folyamatot intéztem mostanság, úgy hogy előre is olvastam annak menetét ennek ellenére kérdés teszek fel mert valamit nem értek hülyének néznek, vagy látom a "fejeket" munka ágtól függetlenül.
Én őszintén mindig azt hittem ilyen szektorokba dolgozok jobbak, és profibbak ahogy haladunk felfelé.
Ez egyszerűen csak elszomorít és néha mentálisan is elfáraszt hogy előre tudom minden ilyen esetnél hasonlóra kell készülnöm.
Tudom hogy ezer egy ok lehet ami kiváltja ennek folyamatát jelen politikai helyzettől kezdve, a fizetésen át az emberek mentális állapotán át, és nem kéne magára vennie az embernek másik ember stílusát de egyszerűen félek az életem egy pontjában és is ilyen leszek.
Klisés más országokkal példálózni de annyira hiányzik Japán kommunikáció kulturális része az emberek iránti tisztelet megadás gyanánt az bármilyen munkát is űzzön.
Köszönöm ha elolvastad.
"Aki nem érti hallgatásod, valószínűleg nem értené szavaid sem."
Elbert Hubbard
Krisztianby oldala
