Hogy mi ez? Ötvözete Levente fiam Bionicle rajongásának és az én idegenkedésemet ezektől a robotszörnyektől, urambocsá én még Pom-Pom meséin nőttem fel, meg a Lolka-Bolkán vagy ami még nagy kedvencem volt a Varázsceruza és most jut eszembe, hogy a Jamy és a a csodalámpa is élvonalba tartozott Szám bácsival és a kutyával, ami alig látott a szemébe omló szőrzetétől. Na meg a Kis vakond, Rumcájsz, Moha és Páfrány jaj és most jön elő a rengeteg mese, ahogy belegondoltam, hogy ültünk a fekete-fehér tévé előtt. Futrinka utca, Barba papa, Legkisebb ugrifüles, káprázatos mesék.

A mai gyerekeknek valamiért harcoló robotok jutnak, kíméletlen gyilkoló gépek, a mesék feszültek, zajosak és az ember nem azért süpped a fotelba, mert megfeledkezett a világról, ahogy Vilma néni perel Frakkal a vizslával, hanem a félelemtől, vészjóslóan villog a robotok szeme, izzik.

Levente pici korától kezdve nem kapott játékfegyvereket. Nem vagyok egy bigott, vaskalapos ember, hisz én magam is dobtáras géppisztollyal rohangáltam a lakótelepen. Kék volt, fémből és egy piros műanyag volt a végén, ami villogott, orosz gyártmány volt. Hasalva kúsztam a sportpálya kerítése mellett és lőttem a Dobra Zolira. Nem ezért nem kapott játékfegyvert, mert biztos voltam benne ha megvonom tőle, akkor felnőtt korában sem fogja érdekelni vagy esetleg majd kerüli a gyilkolászós számítógépes játékokat.
Pont ellenkezőleg, tisztában voltam vele, hogy nem kerülhetem el, hisz a korosztálya mind megkapja, hogy apa tudod az a kommandós játék, aztán a szülő a gyerek mögött állva elégedetten mosolyog, a sráca meg kapaszkodik a joystickba, hullanak halomra az emberek, aludj el szépen kis Balázs.
Azért nem kapott, hogy minél később találja szembe magát vele és addig is természetes dolgok iránt érdeklődjön. S tényleg elértem némi hatást, na nem a kívánalmaimnak megfelelőt, hogy reggeltől estig üljön a sarokba és bámulja a pókhálót, hogy jé lepke, verdes, rángatja a hálót de nem menekülhet, a pók lassan és magabiztosan közelít. Jaj, a körmeimet a fotel karfájába mélyesztettem.
Lényeg, hogy ha kint vagyunk a telken, akkor gyűjt falevelet, odahozza a bogarat megmutatni de szép a páncélja, felmászik a fára és képes egy órát bámészkodni. Fut a lepke után is. De volt már, hogy egész nap csak a Bionicle volt a kezében, pedig sütött a nap. Hiába hozza oda hozzám, hogy Apa az Inikák meg az egyéb kimondhatatlan nevű gépszörnyek elfoglalták és most ezek uralják. Hiába mondja nem tudok vele azonosulni, csak legyintek, hogy rendben fiam de ott hagyom s látom a gyereken, hogy nem tetszik neki. Meséld el a haverjaidnak, azok értenek hozzá. Csak vakkantanak egyet és a szüleik ugornak tessék fiam ezt gondoltad vagy a feketét, amelyiknek izzik a szeme és láncfűrész a keze, jaj de édes tessék és a gyerek ááááááááááááááá börrrrrrrrrrrrrrr, küöhhhhhhhhrrrrrr, zohhhhhhááááááárrrrrrr és csap, üt vág, legyőzi, ledarálja, kettészeli, fémforgács, fröccsen az olaj, dübörög a föld, zakatolnak a gépek, zihálnak, összecsap az acél a fémmel, ki a keményebb zohhhhhhhááááááááárgööööööööööö és vége a mesének.

A szervusz Szergejt is nagyon kedveltem, az Istállómester nagyon gonosz volt. Azzal a színésszel, aki játszotta, később együtt söröztem a Füle-Müle étteremben.

Szóval furdalt a lelkiismeret, hogy a fiam folyton traktál vele, Apa nézd és forgatja a kezében a kardját, mit kezében nincs is annak keze, vasa és a hasa is vasa meg a vese is vas vese, vas mese. Mondom neki Ok legyen, játsszunk el velük egy történetet. Az egyik robot Onua, a másik Gali volt. Kicsit próbáltam emberi tulajdonságokkal felruházni a két célszemélyt. A díszletet is közösen gondoltuk ki. Mikor már látta a fiam, hogy partner vagyok benne, akkor eszébe jutottak neki is az ötletek. Falusi környezet meg minden, Apa tojááááás és szaladt hozta, mondom szalonna meg hagyma, azt is hozta. Mi legyen a téma? Az embereket érdekli a napi aktualitás vagy az étkezés, utazás és sok -féle téma. Mondjuk falusi szemmel nézve meg mindig az időjárás, az állandó téma. Szervusz Galika, szép az időnk. Galika az majdnem Marika, az meg minden faluban van. Széles derekú naccsasszony, akinek mindenki gyanús és egy széltoló, mert kocsmába jár. De ha a kedvében akarsz járni, akkor dicséred a keze nyomát, a minden munkáját és keze elé kapja a száját, ugyan hagyja már el Pónua, nem akkora dolog az. De bizony, bizony Galika, csapja neki közben a szelet és zsíros a szája a sülttől, amit elébe tett. Összeházasodnak, lesznek gyerekek és megöregednek. Sok szép évet.

Apa a végén akkor legyen szélvihar, szaladt és jött vissza szatyorban lehullott falevéllel, meg akkor ventilátor a szélgép.
Néha kompromisszumot kell kötni velük, meg kell találni a hangot. Kinek mondaná el ha nem nekem? Ki a legfőbb bizalmasa ha nem én? Ki a legjobb haverja, ha van valami gondja hova vinné? Penge élen táncolok, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mikor vagyok szigorú Apa és mikor a haverja. Igazából mindig a haverja lennék.

Így született ez a kis film. Esetlen, ügyetlen és végtelenül nevetséges az egész. Látszik, hogy improvizálunk, a szöveget pont akkor találjuk ki, értelmetlennek tűnik az egész de közös, élménynek az. Rögtön utána javasolta is a fiam, hogy Apa írjuk meg a szöveget előre.
Nagy francokat, háborodtam fel. Némelyik szülő csak megveszi, learatja a dicsőséget hogy Ő adott, a kezébe adja és részéről rendben, köszöni szépen majd megveszi a következőt, pénze az van, türelme nincsen.
Én meg itt játszom a hülyét, lemegyek gagyurka gyerekbe, aki meztéláb eszi a papsajtot az árokparton, de nehogy már nekiálljak szöveget betanulni
Mutasson valaki egy olyan szülőt, aki ezt megtenné, vagy már megtette. De tudjátok mit, inkább ne, mert még a végén meg kell tennem.
Vagy legyek inkább úttörő ebben a dologban és mutassak példát?

Ígérgetni nem szeretek, de egy próbát azért teszek. Pedig nem vagyok színész.
Néha úgy érzem csak én vagyok egyedül ember s akik körbevesznek robotok, gépiesen élnek, egy program szerint, hogy így kell. Ez az általános s elfogadott szabály, viselkednünk kell, nem szabad gyerekeskedni.
Leül a két robot a fotelbe, fényképeket nézegetnek régről, hogy emlékszel itt még a Nenüs lakott és egyszer eltört neki a lába, na akkor vette neki az Apja, azt a robotgépet, ami megkönnyítette a dolgát. Jó kis robot volt, mosott, sütött, főzött, ugrált és megsütötte a hurkát, akciós cyberde, amolyan kettőt fizet egyet kap nem maradt egy sem, elkapkodták a polcokról, gondosan eltettem a garancia papírját. Na ebben például jobb vagyok, mármint garanciában. Kérdezted, hogy miben vagy nagyobb?
Rossz a dialektus, mert én alapvetően nem egy versenyszellem vagyok, hogy mindenképpen fitogtassak valamit, hogy elismerjenek. Én inkább azt a keleti nézetet vallom, amit a kung-fusok, hogy éld úgy az életed, ha helyzet van, akkor lépj fel, intézd el s lépj tovább, de soha ne hagyj magad mögött nyomot.

Igazából ez nem is egy keleti mondás, hanem most találtam ki. Látszik, hogy improvizáltam, a szöveget pont most találtam ki, értelmetlennek tűnik az egész de közös, élménynek az.

Ebben jó vagyok.

Garantálom

Film: 87mb

[link]