Ahogy már korábban említettem, egy új GPU-s cikken dolgozom, ami részben a nagy GPU-s cikk második részének első (és valószínűleg egyetlen) kiegészítéseként fog szolgálni, de részben lefedi az első rész időszakát is. A központi téma most az egyes GPU generációk időtállósága lesz, korabeli ellenfelükhöz viszonyítva, vagyis azt vizsgáljuk, hogy megjelenésük után, évről évre haladva, meddig tudják még futtatni a játékokat, és milyen sebességre képesek, kizárólag egymás ellen versenyezve. Tehát az eddigi cikkeimtől eltérően, ez most nem egy "sok kártyás", hanem egy "sok játékos" teszt lesz.

Az új cikk a 20-as szám bűvöletében fog telni: 20 évre visszamenőleg, évente 20 játékkal lesz lemérve a 20 versenyző. Persze ez nem fog 20x20x20 mérési eredményt jelenteni, hiszen értelemszerűen nem minden játék lesz lemérhető mindegyik kártyával, de még így is nagyon sok meló lesz vele, és a rengeteg játék miatt várhatóan sokkal több szívással is jár majd, mint az eddigi cikkeim esetén, de azért azt talán meg tudom ígérni, hogy mire 2x20 éves leszek (ami idén decemberben esedékes ), addigra elkészül a cikk. Na de lássuk a végleges koncepció részleteit:

- 20 lefedett év: 2004-2023
- évenként 20 játék, jellemzően az adott év legsikeresebb címeiből válogatva, de kiegészítve néhány személyes kedvencemmel is
- 20 kártya (vagyis 10 kártya-pár)
- mindegyik kártya csak a saját párjával versenyez (a generációk összehasonlítása most nem cél)
- mindegyik kártya-pár ott lép be a cikkbe, ahol megjelent (elkerülendő a haszontalanul magas eredmények, illetve a processzorlimit kockázatát)
- mindegyik kártya-pár esetében olyan beállításokkal lesznek lemérve, amivel használható sebességet kapunk az adott játékban a páros gyengébbik tagjával is
- felbontás: 720p és 4K között
- tesztkonfig: Core i7-9700 + 16GB DDR4-3200
- op.rendszer: Win10
- mérés: ha van, akkor az adott játék saját beépített benchmark-jával, ha nincs, akkor fraps (vagy ahol a fraps nem működik, ott MSI Afterburner) segítségével

A koncepció véglegesítve, és az összes szükséges kártyát beszereztem, úgyhogy indulhatnak a mérések! Most pedig lássuk a versenyző kártya-párokat:

Curie vs Ultra-Threaded SE (7900 GTX vs X1900 XT)

A legutolsó DX9-es generációval indít majd a cikk, és érdekes csatát várhatunk, ugyanis az ATI itt egy akkoriban szokatlan koncepcióra építette a GPU-it: a korábban fix pipeline-os felépítést megbontották, és több Pixel Shader egységet, ellenben kevesebb TMU egységet építettek be, mint az NVIDIA. Ez elméletileg időtállóbb felépítés lenne, vagyis évről évre az egyre shaderintenzívebb játékok alatt masszívan ki kéne jönnie az ATI előnyének - kérdés, hogy a széria legendásan csapnivaló drivertámogatása ezt mennyire húzza majd keresztbe.

Kérek mindenkit, hogy imádkozzon velem együtt, hogy ez a két kártya ne adja meg magát a tesztek alatt, ugyanis nincs belőlük tartalékom vész esetére. Szerencsére mindkettő kiváló állapotnak örvend koruk ellenére, úgyhogy remélhetőleg nem lesz gond. Valamint természetesen, a cikk legelavultabb típusaiként, ők tudják majd a legkevesebb játékot elindítani, így nem is kell majd annyit dolgozniuk, mint a többi résztvevőnek. A GeForce beüzemelésével korábban gondjaim akadtak a tesztkonfigban, de rájöttem a megoldásra: a BIOS-ban a PCIE verzióját "Auto" állásból "Gen1"-re kellett kapcsolni, és így megfelelően futott. Persze nyilván furcsa, hogy az alaplap miért nem tudta automatikusan detektálni, hogy Gen1-es kártyáról van szó, amikor a Radeon esetében képes volt erre, de mindegy is, a lényeg, hogy megoldódott a probléma, és így nem lesz szükség arra, hogy a DX9-es kártyákat külön tesztkonfigban mérjem le.

Tesla vs Terascale (1-2. iteráció) (9800 GTX vs HD 3870)

A DX10 támogatású kártyák 3 generációban készültek mindkét gyártó estén, de ebből kettőt összevontam. Egyrészt az gelső generáció csúcskártyái (8800GTX és HD2900XT) mára beszerezhetetlenek működő állapotban, mert híresen megbízhatatlan kazán volt mindkettő, másrészt a második DX10 generációban komoly architektúrális fejlesztést nem hajtott végre egyik gyártó sem, csak a meglévő GPU-kat próbálták élhetőbb, és olcsóbban gyártható formába önteni. A két kártya papíron nem volt egymás ellenfele, hiszen a 3870 inkább a 9600GT ellenfelének készült, de itt most nem is a konkrét típusok, hanem az architektúrák összehasonlítása a fő cél, és ki tudja: talán a 3870 meg tudja majd lepni néhány címben a GTX-et. A DX10.1 támogatás segítségére lehet ebben, amivel az NVIDIA versenyzője nem rendelkezik.

Mindkét típust referenciakártya formájában sikerült beszereznem a teszthez, méghozzá kultúrált, relatíve hűvösen és halkan üzemelő állapotban, vagyis nincsenek nagyon széthasználva. A BFG által matricázott 9800GTX kapott egy leheletnyi gyári tuningot is, a Sapphire 3870 viszont teljesen referencia órajeleken dolgozik. Még egyszer hangsúlyozom: tudom, hogy nem fair az összehasonlítás, de ATI-ból a 3870-nél nem volt erősebb 1 GPU-s kártya ebben a generációban, NV-ből viszont nem akartam 9600GT-t betenni, mert az milyen snassz lenne már

Tesla vs Terascale (3. iteráció) (GTX 285 vs HD 4890)

A harmadik DX10-es generációban ismét külön utakat járt a két gyártó: az NVIDIA egy hatalmas monstrumot alkotott 512 bites memóriabusszal, hatalmas méretekkel (és ennek megfelelően méregdrága árcédulával), az (ekkor már ATI helyett) AMD viszont inkább okos akart lenni: aránylag kis méretű GPU-t versenyeztettek, az ekkoriban megjelent GDDR5-ös memória segítségével pedig 256 bites memóriabusz is elég volt. A HD 4890 a legerősebb 1 GPU-s típus ebben a generációban, és papíron talán ismét nem túl fair az összehasonlítás, hiszen megjelenésekor maximum a GTX 275 ellen rúgott labdába, és nem a 285 ellen, viszont ha lehetőség volt rá, akkor megegyező memóriamérettel szerelt típusokat akartam szerepeltetni a cikkben, és a GTX 275 csonkolt memóriarendszert kapott. Azért ne féltsük nagyon a Radeont, mert lesznek itt meglepetések. A GTX 285 ugyanis még mindig nem támogat DX10.1-et.

Az egyedi felépítésű Gainward 285-ös nem kapott gyári tuningot, ellenben az XFX túlhajtotta a referencia 4890-est, méghozzá 100 MHz extra GPU órajel formájában. Ez talán segít majd kiegyenlíteni az erőviszonyokat. A GeForce kártya patika állapotú, nem félek tőle, hogy megadja magát. A 4890 már inkább "pajtalelet" állapotban van: elég karcos, és javítást is találtam rajta. Viszont ebből a típusból van tartalék kártyám vész esetére, igaz az gyári tuning nélküli.

Fermi vs Terascale 2 (GTX 580 vs HD 6970)

Az első és második DX11-es generáció azonos architektúrára épült mindkét gyártó esetében, így összevontam őket. Bár AMD fronton a 6970 kicsit más felépítésű, mint elődje, a HD 5870, de a GeForce-ok között a GTX 580 olyan kevés módosítást kapott a 480-ashoz képest, hogy nem láttam értelmét külön szerepeltetni. Nos, kinek mi az emléke erről az időszakról? Nekem az rémlik, hogy a közvélekedés alapján a Fermi alapú GeForce-ok eléggé lesajnált, nem túl sikeres és népszerű típusok voltak. Az eddigi méréseim alapján lesznek meglepetések a cikkben azok számára, akik szerint ekkoriban a Radeon kártyák voltak a nyerők.

Az ASUS GTX 580-asa hatalmas méretei ellenére csak egészen enyhe, mindössze 10 MHz-es gyári tuningot kapott. Cserébe igazán hűvösen jár, de halknak nem mondanám: ezek a ventilátorok már újkorukban is erős motorhanggal dolgoztak, mostanra pedig nyilván zörögnek is már kicsit. A Sapphire egyedi felépítésű 6970-ese teljes mértékben referencia órajeleken jár, és bár tökéletesen üzemel, de a hűtése kissé odavan már: az egyik ventilátor nem hajlandó forogni, kizárólag csak akkor, ha 100%-os fordulatszámra állítom MSI Afterburnerrel (amit a kártya magától egyébként sosem tesz meg). Mivel el akarom kerülni a maradandó halláskárosodást a mérések alatt, ezért inkább egy másik ventilátorral fújattam meg bal oldalon a kártyát. A hőfokok rendben vannak, így túlmelegedés miattai teljesítményvesztéstől nem kell tartani.

Kepler vs GCN1 (GTX 680 vs HD 7970)

A harmadik DX11-es generációra mindkét gyártó új architektúrát fejlesztett: az AMD bevezette a nagyon hosszú ideig szolgáló GCN-t, míg az NVIDIA a Kepler alapú GTX 680-al szállt ringbe, ami csak félig volt csúcskártyának nevezhető, ugyanis nem a legerősebb Kepler GPU-t használta, és csak 256 bites memóriabusszal rendelkezett. Emiatt már megjelenésekor sem volt számottevően gyorsabb a Radeonnál, de időtállóságban a kevesebb memória, és a Kepler architektúra egyéb hiányosságai miatt még inkább vert helyzetre számíthat.

Mint látható, egy kisebb csaláshoz folyamodtam, ugyanis mindkét kártya esetén "testdublőröket" alkalmazok. Ennek oka, hogy a GTX 680 és a HD 7970 is teljesen eltűnt a használtpiacról: a 680-asok valószínűleg gyűjtők vitrinjében lapulnak, mint egykori (nevükben) csúcskártyák, a 7970-eseket pedig mind szétbányászták a vízgereblyézés-őrület első hullámában. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindkét gyártó átnevezéssel szerepeltette ezeket a kártyákat a következő generációban is, így a cikkhez egy GTX 770-est és egy R9 280X-et szereztem be. Az EVGA és az ASUS is gyári tuningot alkalmazott a már eleve (az átnevezés során) kissé túlhajtott típusokon, így az eredeti GTX 680 és HD 7970-nél számottevően erősebbek ugyan, de egymással mégis jól összehasonlíthatók maradtak, így a cikk koncepciója szempontjából nem jelent hátrányt ez a kis csalás.

Kepler vs GCN2 (Titan Black vs R9 290X)

A "nagy Kepler" ellen az AMD már a második generációs GCN architektúrára épülő R9 290X-et versenyeztette, méghozzá nem kis sikerrel. Ez a GPU (a Keplerrel ellentétben) már DX12 alatt is jól érzi magát, így időtállósága vélhetőleg sokkal jobb lesz a tesztek alatt.

Néhányan biztos felhördültök: miért a méregdrága Titan szerepel 780 Ti helyett? Nos, egyszerűen azért, mert a 780 Ti-k teljesen eltűntek a használtpiacról, pedig ezek a kártyák nem voltak alkalmasak bányászatra, és elég sokat gyártottak belőlük. Nem igazán értem a jelenség okát, mindenesetre a Titan kéznél volt, így ezt használom a cikkben. Mindenkit megnyugtathatok, aki igazságtalannak érzi ezt: a dupla memóriamennyiség nem fogja megmenteni a Kepler architektúrát a modernebb címek alatti csúfos vereségtől. A 290X kártyák is nagyon eltűntek (szétbányászták az összeset), de nem akartam 390X-et szerepeltetni, mert azon már 8 GB memória van. A beszerzett kártya egy barkács megoldás: az előző tulaj egy referencia NYÁK-ra szerelte fel az MSI hűtését. Az eredmény egy viszonylag halk (az iszonyatos coil whine elnyomja a hűtő hangját), de bizonyos részein (nem GPU fronton) ijesztő hőfokokat produkáló, és enyhe égett szagot árasztó, de ennek ellenére (még) tökéletesen üzemelő kártya lett. Ennél tartok a leginkább attól, hogy a tesztek alatt be fogja adni a kulcsot, így nem ártana egy tartalékot szereznem belőle, de eddig még nem találtam.

Maxwell vs GCN3 (GTX 980 vs Fury Nano)

A Maxwell alapú kártyák a mai napig rendelkeznek drivertámogatással az NVIDIA részéről. Itt törlesztettem kicsit az eddigi (vélt vagy valós) igazságtalanságokat az AMD-vel szemben, és 980 Ti helyett sima 980 fog szerepelni a cikkben, főleg az egyenlő memóriamennyiség okán, ugyanis a Radeon esetén a HBM memóriarendszer csak 4 GB alkalmazását tette lehetővé. A Fury-kat viszont a 980 Ti ellen árazták, így ez az egyetlen páros a cikkben, ahol a GeForce kártya volt (megjelenésekor) az olcsóbb.

Az esélyegyenlőség jegyében egy gyári tuningos Gigabyte 980 fog versenyezni a Fury Nano ellen. A Nano specifikációi megegyeztek a vízhűtéses Fury X-el, ám az aprócska hűtés miatti alacsonyabb power target miatt összességében kicsit gyengébb annál. A méretbeli különbség szembetűnő a két kártya között, de teljesítményben hasonlót hoznak: a kis Nano szépen állja a sarat, ráadásul (a nagycikk második részében használt példánnyal ellentétben) ez a kártya nem ordít terhelés alatt, hanem teljesen tolerálható hangerő mellett dolgozik. Ehhez köze lehet annak, hogy még sosem volt szétszedve, érintetlen rajta a csavarmatrica. Ugyanis sokan nem tudják, hogy a HBM-és kártyákat SZIGORÚAN TILOS hagyományos hűtőpasztával újrakenni, hanem egy speciális, nehezen beszerezhető, szivacsos hővezető anyagot igényelnek, mert a GPU és a HBM lapkák nincsenek tökéletesen egy szintben, és a sima paszta nem tudja kitölteni a szilíciumlapka és a hűtő közötti rést. Így aztán a merő jószándékból újrapasztázott Fury és Vega / VII kártyák a művelet után forró és hangos üzem mellett, rövid időn belül elhaláloznak.

Pascal vs GCN4 (GTX 1070 vs RX 590)

A Pascal architektúrára épülő GeForce-ok talán túlzás nélkül az NVIDIA történetének legjobb és legnépszerűbb kártyái voltak. Kiváló teljesítményük és ehhez mérten alacsony fogyasztásuk mellett, a gyártótól szokatlan módon az árcédulájukon is barátságos összeg szerepelt - legalábbis a második bányászláz kitöréséig. Az AMD sokáig nem talált fogást a Pascal alapú kártyákon, és két különböző architektúrát is kifejlesztett, melyek közül a korábban megjelent Polaris csak a felső-középkategóriát célozta meg. Ennek megfelelően inkább a GTX 1060 ellen versenyeztek, de az azonos memóriamennyiség okán inkább GTX 1070-est versenyeztetek a legerősebb és legritkább Polaris alapú kártya, a csikszél csökkentett RX 590 ellenében.

A hűvös elegancia és a baltával faragottság csatája - ez jut eszembe, ha erre a két kártyára nézek. A gyönyörű Founders Edition 1070-es halkan és hűvösen üzemel, és mindössze egyetlen 8 pines tápcsatlakozóval rendelkezik, ennek ellenére is legyőzi a dupla tápcsatis, hangos és forró Sapphire Nitro 590-est. Utóbbi azért kék színű burkolatának köszönhetően szintén igencsak szemrevaló darab, talán az egyik legkarakteresebb egyedi felépítésű kártya az utóbbi évekből. Bevallottan bányász előélete miatt kicsit aggódok a megbízhatósága miatt, de új pasztával és hővezető lapokkal felszerelve egyelőre rendben teszi a dolgát.

Pascal vs GCN5 (Titan Xp vs Radeon VII)

Az erősebb Pascal alapú modellek ellen a Vega kártyákat versenyeztette az AMD, melyek ismét HBM memóriarendszert kaptak, ennek megfelelően drágán előállítható, és megbízhatósági gondokkal küzdő széria hírében állnak. A cikkhez beszerzett kártyák esetében ezúttal overkill irányba mentem el, hiszen lehetőségem nyílt hozzájutni egy kirívóan ritka Titan Xp modellhez, ami a legerősebb Pascal alapú típus, és akkor már nem indíthattam ellene holmi "mezei" Vega 64-et, úgyhogy egy Radeon VII lett azz ellenfele, ami az első 7 nm-es csíkszélességgel gyártott típus volt, és a Vega 64-hez képest dupla méretű (és sávszélességű) memóriarendszerrel rendelkezik.

Ezt a két kártyát egy korábbi posztban már bemutattam, így sok szót most nem pazarolnék rájuk: a fekete Titan a kedvenc NVIDIA típusom, a Radeon VII pedig egy időzített bomba, ami bármikor beadhatja a kulcsot. Kettőt vettem meg, mire 1 működött, de garancia ennél sincs a tartósságra. Minden alkalommal félve indítom el. Eddig még működik, bár 1 alkalom már volt, amikor nem indult. Szerencsére utána másodszorra már igen. Kezdődő interposer-leválás ennél is? Remélem kibírja a méréseket, szurkoljatok, hogy ne kelljen egy harmadik példányt is vennem belőle!

Turing vs RDNA1 (RTX 2080 vs RX 5700 XT)

Ez az a generáció, amit eredetileg már nem terveztem szerepeltetni a cikkben, de miután kiderült, hogy GTX 1080 és Vega 64 helyett nagy Titan és VII fog szerepelni az előző generáció esetén, és emiatt beszereztem egy 4K-s monitort is a cikkhez, hogy kizárjuk a CPU limit lehetőségét, úgy voltam vele, hogy miért ne mennénk fel egészen addig a generációig, ahol a nagycikk második része is véget ért? Persze ismét csak egyenlőtlen a csata: az RTX 2080 jóval drágább kártya volt az 5700 XT-nél, de a sokak által várt "Big Navi" sosem érkezett meg az RX 5000-es szériába, így az AMD ismét csak a felső-középkategóriában versenyzett ebben a generációban. Az is egyértelmű különbség, hogy a GeForce támogat Raytracinget, a Radeon pedig nem, de ebben a cikkben nem lesznek RT mérések.

Nagyon örülök, hogy 5700 XT-ből egy referencia példányt sikerült szereznem a cikkhez, mert ezeket kedvelem a legjobban, és mindenképp ki szerettem volna próbálni egyet. Sajnos NVIDIA oldalon a Founders Edition kártyák extrém ritkák itthon ebből a generációból, így kénytelen voltam megelégedni egy sima blower-es, olcsó felépítésű (és gyári tuning mentes) MSI Aero változattal. Sajnos jól szemlélteti ez a kártya, hogy az NVIDIA miért volt kénytelen búcsút inteni ettől a szériától kezdve a gyönyörű és elegáns blower-es refhűtésnek: a 2080 egy kazán, és ilyen felépítésű hűtővel alig lehet kordában tartani a melegedését.