Most már tudjuk, mennyire érdekes és furcsa munkahely is a repülőtér. Szinte minden nap történik valami érdekes esemény. Hol egy elnöki gép érkezik, hol egy kisgép borul fel a szél miatt, de az is előfordul, hogy teljes harci díszben vonulnak ki a hatóságok egy Sprite miatt.

Kérnem sem kellett és Jo számos olyan sztorit osztott meg velem, amit néha ámulva hallgattam máskor meg a hasamat fogtam a nevetéstől.A teljesség igénye nélkül most megosztok párat veletek.

Ahány gép annyi ember és megannyi poggyász. Nem is sejtenétek, miféle dolgok lapulnak a bőröndökben.
A rakodás során a legapróbb rendellenességeket is jelenteni kell a rampatisztnek. Ha a gépen sérülést látsz, vagy rakodás közben csinálsz rá, vagy ha a raktérben találsz oda nem illő folyadékot vagy más anyagot, azonnal sikítani kell. Mindegy mennyi idő van indulásig, az ügyet ki kell vizsgálni. Ilyenkor jöhet csak egy szerelő megnézni a hibát, de lehet, hogy a katasztrófavédelem vonul ki tűzoltókkal együtt. Az utas szállítás jövedelmező üzlet, de az utasszállító gépen szállított áru, még inkább az.

Ezért van az, hogy sokszor és sokféle árut kell bepakolni. És ilyenkor bizony vegyi anyagok és veszélyes anyagok is repülnek. Mennyire megnyugtató, nem?

Sugárzó anyag vagy izotóp sokszor repül és folyékony nitrogén is. de az is megtörténik, hogy maguk a rakodók csinálnak egy kis fennakadást, szándékosan.

-Egyszer pakoltuk a poggyászokat -meséli JO- és látom, hogy a raktér padlóján folyadék van. Valami kiömlött a táskából. Megszagoltam, üdítőre hasonlított, de gondoltam jelentsük, jó móka lesz. Szóltam is a rampásnak. Azonnal leparancsolt a gépről minket és riasztotta a katasztrófa védelmiseket. Azok riasztották a tűzoltókat, akik miatt kijöttek a mentők és a rendőrök. Persze a rendészek és szerelők sem maradhattak el. Röpke 5 perc alatt annyian lettek a gép körül, hogy mindenki azt hitte valami komoly baj van. Ezt még tetézte az a látvány, amikor megjelent két vegyvédelmi ruhába öltözött egyén, fura szerkezetekkel és a raktér felé vették az irányt.

Szörny Rt.

Gondolom mit érezhettek a gépre váró utasok, akik az egészet végignézték a tranzit várójából.
Szóval legalább 40 percet késett a gép, csak azért mert megvizsgálták az üdítőt, nehogy ne az legyen.

-Most képzeld el, hogy ezt naponta ötször eljátszhattam volna, mert szinte mindig volt valami dzsuva a raktérben, és emiatt mindig kötelességem lett volna szólni.

Máskor a rendőrök jöttek és visszakértek egy poggyászt, amit aztán szépen kettélőttek a kifutótól legtávolabb eső ponton, mert bomba volt benne. Persze később kiderült nem bomba volt, hanem két fél literes Sprite, összetekerve ragasztószalaggal. Ki az az állat, aki így visz üdítőt magával.

-Csak érdekességképpen, az Aeroflott gép megérkezésénél szóltunk a pilótának, hogy a kereke fűstől és kilátszanak a fémszálak a gumiból nem is kicsit. Mire a pilóta legyintett és azt mondta:

-хорошо для вас (Jó az úgy)

Ez nem 5 perces művelet.

Ezzel el volt intézve. Bizony az oroszok tudnak repülni. Sok helyen még a mai napig földre szállnak le nem betonra. Megtanulták „kibillegtetni” a gépet. Amikor a kifutópálya jeges és sorba fordulnak Bécsfelé a Lufthanzák, mert nem mernek leszállni, akkor az oroszok jönnek és mennek is. Nem szaroznak.
És a stewardess? Képzelj el egy bombázó szőke csajt. Hatalmas mellekkel. Vörös rúzsozott szájjal.
Mikor kiált a lépcső tetejére az egész reptér lefagyott és csak őt figyelte. A nő körbenézett és egy olyat turházott a lépcső tetejéről, hogy csak úgy pattogott a betonon. Hát ilyenek az orosz stewardessek.

Oxána vagyok. Miben segíthetek?

-Persze találtunk a bőröndökben mi magunk is sokféle szépséget. Egy kifosztott pénztárcában mindig hagytunk pár ezret taxira, de ha jegygyűrűt találtunk, akkor azt már vittük is. Egyszer egy kopasz kérdezte, hogy nem durva ez egy kicsit? Mire én: szerinted mi a francért nem a kezén van, hanem a bőröndben? Ez után nem volt kérdés.

-Ha találtunk vibrátort vagy egyéb bizar eszközt, jól eldugva (ezekből jó sok volt) akkor azok kivétel nélkül a poggyász tetején landoltak.
Előfordult olyan is, hogy két különböző táskában egyszerre ugyanolyan fényképezőgépre bukkantak a rakodók. Ha éppen nem kellett senkinek, mert nem volt nagy érték akkor megesett, hogy kicserélték a két gépet. Legyen már móka.

Aztán néha az az utas is megszívta, akinek a bőröndjét nehéz volt kinyitni. Sokszor előfordult, hogy a számzárat átállították egy másik kombinációra.
Volt olyan utas, akinek a laptopját egy héten kétszer találták meg.

-Kiutazásnál megtaláltam és aztán pár nappal később visszautazásnál is. De akkor is otthagytam. Sima induló és sima érkező volt. Az mentette meg.

Azt ugye már tudjuk, hogy a sima érkező és induló utasok csomagja nagyobb biztonságban van, mint az egyszer vagy akár többször átszállóé. Az átszálló poggyászokból ugyanis azt lehet kivenni, amit csak akarsz. Nagyon nehéz rábizonyítani bármely ország rakodóira a lopást.

Olykor adtak is a rakodók nem csak elvettek.

-Találtunk egy mobilt, ami végül nem kellett senkinek, pedig még az őrt is megkérdeztük. És mivel már nem tudtuk melyik táskából vettük ki, így visszaraktuk egy másikba.

A majdnem milliomos esete.

Egy brigád kiment egy géphez. Arra a hónapra már „jók” voltak, ezért felküldték a kopaszt.

-Eredj és túrj valamit.

A rakodás végeztével a kopasz jelezte, hogy zsákmány van. Elvonultak az öltözőbe, hogy megszemléljék a fogást. Ekkor a srác két darab 1000 márkást húzott elő a nadrágjából.

-Találtam ilyen pénzt. Ez mennyit ér?

A rutinos öreg rókáknak dollárjelbe csapott á a szemük és rögtön kapcsoltak.

-Nem sokat, kb. 2000ft az értéke.
-Basszus. 2000FT?? Olyan sokat? Volt még két rohadt nagy köteg mellette, de nem mertem mindet elhozni.

Ebből két köteg 2000-ben?

Azt ugye mindenki ki tudja találni mit kapott ezután.

Az arany törpe

A Cargonál dolgozók is sokszor kivették a részüket a vagyonszerzésből. Innen ment nyugdíjba egy kolléga. Tanakodtak hát a többiek mivel lepjék meg az öreget. Volt a raktárban egy régóta elveszett áru. Egy törpe. Volt vagy 40cm magas. Ezzel a törpével volt kitámasztva a raktárajtó, hogy ne csapkodja a szél.

-Adjuk oda az öregnek, úgyis tetszett neki mindig. –Így is lett.

Az öreg hazavitte a törpét majd pár nap múlva leesett a szekrényről és megsérült a felső festék. A festék alól arany szín villant elő.
Mint utólag kiderült a törpe színarany volt! Erről ennyit.

A Shar Pei új gazdája

A római járaton gyakori volt a kutyaszállítmány. 10-20 ketrec is utazott járatonként. Mindenféle kiskutya, persze fajta tiszta. Ketrecenként akár 4-5 kutya is volt. Ilyenkor persze fűtik a rakteret, nem kell megijedni és lámpa is ég.

-Mindig kiengedtük őket had szaladgáljanak kicsit. A rampásnak meg megtetszett a z egyik Shar Pei, haza akarta vinni. Mondom, neki vigyed.
-Oké bemegyek, megnézem ki ma a góré és jövök.

Úgy is lett, kis idő múlva visszament és már be is rakták a táskájába a kiskutyát. Azóta is szerető gazdinál van.

A nagymacska

Olykor nagyobb állatok is repülnek, tehén, bikák és vadállatok is. Az osztályozóban ott állt a ketrec letakarva és körbekerítve. A srác megkérdezi:

-Mi a franc az ott.
-Egy rohadt nagy kutya, menj, nézd meg. De halkan, mert alszik.

A gyerek átmászik a kordonon és félrehúzza a függönyt, abban a pillanatban a tigris nekirongyol a ketrecnek és majdnem lekapja a lábáról a faszit.

-Majd beszartunk a röhögéstől.

Sajnos van aki csempészni szeretné őket.

Legális poggyászbontás.

Nyár volt és nagyon meleg. A Frankfurti gép rakodása a végéhez közeledett.

-Bemegyek megnézem van e még poggyász.
-Oké itt megvárlak addig.

A brigádvezető berongyolt a srác meg fent maradt a raktérben és pihent.
Nem volt több cucc így kiszóltak a szerelőnek, hogy mehet a gép. A szerelő hátrament és becsukta az ajtót. A fent lévő srác elaludt, de ha ébren lett volna sem hallotta volna a dörömbölését a segédhajtómű süvöltése miatt. Mire a társa kiért már tolták ki a gépet. Azt hitte begyalogolt a kolléga. De nem. Szépen elutazott Frankfurtba, és mivel rohadt hideg volt a raktérben, kibontotta a poggyászokat és próbált keresni valami pulóvert vagy valamit.
Frankfurt nincs messze ezért nem derült ki hol a gyerek csak mikor megérkezett a gép és kinyitották a raktér ajtót. Volt nagy magyarázkodás kézzel, lábbal. Jött is vissza azonnal a következő géppel.

Cipő csere

Voltak rakodók, akik egész egyszerűen rosszul voltak addig, amíg nem loptak valamit.
Ha ruha kellett, akkor értelem szerűen valamelyik olasz járat volt a célpont. Ott aztán lehetett találni mindenfélét. Hugo Boss, Armani, Versace bármit. A srác felment és a poggyászban talált egy jó cipőt. Talán Nike volt. Lefelé már abban jött le a gépről.
Két óra múlva már vitték is a rendőrök. Az idióta belerakta a poggyászba a saját acélbetétes bakancsát. Innentől a történet hamupipőke szerű. Jöttek és végig nézték a lábakat, kinek nincs bakancsa.

Millió nekem, millió neked

Az érkező postában találtak egy értékzsákot. Volt benne pár borítékban pénz. Ezt kivették, kb. 4 millió forint. Örültek is nagyon neki és vidáman adták át a maradék zsákot a postásnak. A postás a rakodó szomszédja volt. Másnak jelezte is neki, hogy a zsákban maradt kis dobozban hagytak még 6 milliót. Mindenki jól járt.

Kártyatrükk

Van, amikor egyenesen kintről jön az igény. Bizonyos csoportok megkerestek rakodókat és felajánlották, hogy kártya adatokért cserébe lóvét kapnak. Adtak apró kártya leolvasó gépeket, amiken csak végig kellett húzni a kártyát és már meg is voltak az adatok. Az utas semmit nem vesz észre, csak mikor már zárolják a kártyáját. Hát erre is volt idő.

Csak egy mozdulat

Zárszóként, aki teheti, vegyen egy látcsövet, menjen ki a reptér teraszára és figyeljen egy kicsit. Meglepő dolgokat lehet tapasztalni.