-Azért, hogy milliomos legyél, itt is meg kell dolgozni. Semmit nem adnak ingyen, főleg itt nem.

Kezdi JO a történetet.

Lássuk egy átlagos nap menetrendjét.

Jo és brigádtársai reggel 6kor kezdik a napot. Beérnek az osztályozóba és vételeznek egy kis kincstári kávét az automatából. Korán kell érkezni, mert mint mindenhol itt is hamar elkapkodják a jó gépeket.
Már az első kézfogás pénzbe kerül. Az ügyeletes főnöknek jattolni kell. Jattolni kell, ha jó gépeket akarsz kapni.

-Mi van, ha nem adok?

Akkor mehetsz az egyesre DHL gépet pakolni. Kb 13h-ig nem is fogunk látni és addig se kaja se pia csak árupakolás. Rém jól hangzik ugye?

Pici apró gép tele óriás konténerekkel.

Szóval jattolás van. Kezdetnek egy tízes. És ha ez meg van, akkor lehet válogatni a délig induló és érkező gépek listájából. Eddig látható kb a monitoron. Nos, ha ki van választva pár gép, mondjuk 10, akkor jöhet a második futam.

Irány pár ajtóval és szobával arrébb. Oda ahol az őrök tanyáznak. Igen, azok, akik kamerával figyelik a gépeket és megakadályozzák a lopást. Ide azért nincs mindenkinek bejárása. Csak azok a kiváltságos brigádvezetők mennek, akiknek sikerült összemutyizni az őrök főnökével.
Jöhet a következő tízes. És a megállapodás, hogy lehetőség szerint jó őr menjen arra a gépre, amit kiválogattak. Vagy ne menjen senki.

Itt és a gépek kiválasztásánál is az erősebb kutya b@...szik elv működik. Azaz hiába fizettél, ha valaki nálad is többet fizetett, akkor az lesz az úr. Tehát ha el is költöttél egy húszast még nem biztos, hogy minden gépet megkapsz, jó őrrel.

Figyeltél? Jo már elköltött egy húszast és még csak egy kávét ivott, reggel 6-kor.

Oké, akkor kezdődhet a munka. A brigádvezető felpattan a visszafojtott Toyota poggyászkocsira és elrobog egy felakasztható poggyászkocsiért. Leszállt a gép. Alapesetben 3 fő egy brigád, de ettől sokszor van eltérés. Holtidőszakban lehetnek négyen vagy öten is, de ha sok a munka sokszor csak két ember megy a gépre.

Tehát most hárman vannak, irány a gép. A sofőr kiviszi a brigádtagokat (vagy kisétálnak) és utána megy a poggyászért az osztályozóba, áruért a Krétára (így hívják a külső cargo raktárt).
A postát a postások hozzák az egyesről.
Rövid egyeztetés a rampással, hogy mi hova kerüljön. Egy gépen általában négy raktér van.
Elől egy és hátul egy. Mindkét raktér elméletben ketté van osztva az ajtónál. Tehát a pilóta alatt az „orrába”, első ajtótól hátra az „előre a szárnytőhöz”. Hátul pedig a „hátra a szárnytőhöz” és a „farka” van.
A két legkisebb a farka és az orra. Első raktér szárnytöve a legrosszabb, mert oda lehet a legjobban belátni a terminálról. Mindegy, hogy a gép külső állóhelyen van vagy csápnál, mert minden gép orral az épület felé parkol le.

A rakterek eloszlása.

A négy rakteret nem egy ördöngösség megjegyezni és értelmezni, de van akinek, ennek ellenére sem sikerül.

-Egyszer mondom a kopasznak, rakja a poggyászt a szárnytövéhez és mire megfordulok, látom, hogy a kemény bőröndöt pakolja fel kívül a szárnyra a srác. A másik meg azt nem tudta értelmezni mi az az áru. Magát a fogalmat nem értette.

Hát igen, még Jonak is meg kellet küzdenie a sült halakkal. Tényleg vannak IQ bajnokok a rakodók között.
Fontos a sorrend, mert a kisebb gépek hamar seggre ülhetnek, ha nem jó a súlyelosztás.
Előfordult már.
Most kiderül, hogy amiért fizettek, megtérül-e. És igen, már messziről látható, hogy jó őr jön a géphez.

-Szevasz pajtás. Király vagy, hogy te jöttél.
-Szevasztok srácok.
-Na mehet akkor a meló,
-Tőlem.
-És neked kell valami?
-Pénz, cigi, jó műszaki jöhet.
-Oké nézünk valamit.

És már ugranak is fel ketten. Lent marad a figyelő ember. Róla már korábban kiderült, hogy extra fontos munkája van, hiszen rajta áll vagy bukik a diszkréció.
Első egy jó nagy bőrönd. Ez lesz a válaszfal, az avatatlan szemek és a szorgos kezek között.
Szépen lassan mennek fel a poggyászok, de azért tartva az ütemet. Jó eséllyel a fordulóidő van 1 óra is, de fapados járatokon sokszor az egész ki és bepakolásra, nem jut több idő fél óránál.

Egy pakol, egy keres. Módszeresen jönnek fel a poggyászok. Elsőnek a keményfedelesek, pilóta táskák, aztán jöhet a többi, gyöngyvásznas, zipzáras, hátizsákos cuccok. A végére maradnak a nagyon kitömött vagy fóliázott táskák. Ha van átszálló, akkor az is az elején megy be.
Sokat nem hallani a tevékenységből, mert vagy üvölt a segédhajtómű vagy elnyomja a reptér zaja a munkát. Ha van idő, mindketten tudnak kicsit dolgozni. Táska kinyit, erre nem sok idő van KB 10-20 másodperc, átnéz és visszazár. Az egész művelet nem több mint 1,5perc. Gyakorlat teszi a mestert. Tudni kell mit és hol érdemes keresni. Át kell nézni a táskába rakott kabát és nadrágzsebeket.

-Sokszor hagynak benne lóvét.

Az oldalzsebeket, borítékokat és tulajdonképpen mindent, ami benne van. Van, aki széttúrja az egészet, mint egy állat és van, aki az idő szűkössége ellenére szépen és nyomtalanul dolgozik.
A gyakorlatlan rakodók inkább csak oldalzsebezgetnek. Azt ki tudják nyitni és abból élnek, ami ott van.

-Egy srác kinyitott egy tépőzáras oldalzsebet és csak úgy random belekotort. Majd üvöltő arccal elvágódott a raktér padlóján és szorongatta a kezét, amiből spriccelt a vér. A poggyászban szépen egymás mellé beállítva orvosi szikék voltak. Ez van.

Szóval csak óvatosan, de gyorsan. A poggyászok berakodása után jöhetnek az áruk. Itt aztán van minden. Kutya, macska, vegyi anyag, sugárzó anyag, retinahártya, bikasperma, oroszlán, kígyók, rákok, szemeteskukák, Ford GTO lökhárító, és olyan iszonyat nagy ládák, amiket targoncával raknak fel és bent úgy próbálják meg bevonszolni a lekötéshez.

-A múltkor kinyitom az érkező Lufthansa raktérajtaját és ott áll velem szemben egy vizsla. Pofán nyal, majd kiugrik a placcra és futásnak ered. A fél reptér őt kergette, a kutya meg azt hitte mindenki vele akar játszani. Hát rohant, mint az őrült. Élvezte a dolgot. Mi is.
-De volt, amikor nem kutyával néztem farkasszemet, hanem egy kobrával, ami valahogy kiszabadult a helytelenül lekötött dobozból. Szerintem csak az mentett meg, hogy a hideg miatt teljesen le volt dermedve szerencsétlen. Csak nézett és nyújtogatta villás nyelvét.

-Azért a Svájci gépen küldött bikasperma sem volt épp hétköznapi szállítmány.

Folyékony nitrogénnel teli tartályokban szállítják a bikaspermát.

Sok gépen visznek radioaktív anyagot. Minden, ilyen kis ólom tömbben tárolt anyagnak, van egy száma. Ez határozza meg a sugárzás mértékét. A Svájci gépen sokszor utaznak ilyen kis cuccok.

-Basszus és ez sugárzik?
-Nyugi nem vészes, de azért ne a pilóta alá kössétek. Mondta a rampás.

Egy ilyen ólom vödör, 30cm magas, de 50kg.

Vajon mi lehet azzal az őrrel, aki a gépből kiesett és széttört izotópot kézzel szedte vissza a dobozába.
Valószínűleg azóta is világít.

Szóval a legkülönbféle áru fordul meg a reptéren. És vannak köztük olyanok is, amik láttán sok rakodó egyszerűen leugrik a gépről és elrohan. Igen. Koporsók.
Ezeket is le kell kötni és ez nyáron 50 fokban nem túlhálás feladat. Nehezek és sokszor már szaguk is van. A reptér egy hatalmas beton placc. Iszonyatosan fel tud melegedni, és amikor kint 30 fok van az a reptéren 40 és a gépben 50fok. El lehet képzelni milyen szaga van egy koporsónak amit kint felejtettek a napon pár órára mielőtt gépbe kerülne.

Persze az áru sem ússza meg a dézsmálást. Laptopok és más műszaki cikkek nagyon gyakran eltűnnek. Lent az egyesen ahol a DHL gépeket pakolják, mindig visznek nagy értékű dobozokat is.
És ha jön egy füles a cargóból:

-srácok a Tiranai szállítmányban laptopok várják a rendelésiteket.

Akkor máris megnő az igény az egyébként gyűlölt DHL pakolásra. Bizony volt, hogy kamionnyi cucc tűnt el, persze ebben elég sokan részt vettek. A Bristish légitársaság gyakran szállít, speciális őrzés mellett, jól lezárt acél ládákat. Egy-egy ilyen ládában sok ezer ember nyugdíjának megfelelő összeg lapul.
A következő eset egy külföldi, hazánkhoz elég közeli reptéren történt. Ott is szállítottak ilyen ládákat. Egészen a gépajtó becsukásáig ott maradtak a biztonsági emberek és csak akkor mentek el, amikor elkezdték kitolni a gépet. A jól szervezett egység, amibe beletartoztak a rakodók, szerelők, rampás és még a pilóta is, megoldották, hogy a gép elromoljon. Természetesen a gép kirakodása és az új gépbe való bepakolás között valahol eltűntek a milliókat érő ládák.

Ez is csak azt igazolja, hogy a világ legtöbb repterén az egészen apró zsebtolvajlásoktól a komolyan szervezett akciókig minden megtalálható.

A pénzes járatok röviden: Frankfurt, Zürich, London LHR, Párizs CDG, Varsó, Prága.
Ha csak egy jó Armani kellett vagy egy Shar pei kutyus: Roma FCO, Milano

Ennél azért többen is utaznak egyszerre.

-Innen konkrétan loptak kutyákat is, ha valakinek kellett. Táskába be és mehetett is az osztályozóba.

Ha filléres vackokat akartál és 60-70kg-os poggyászokat, amiben nem volt semmi csak megszakadtál a végére: Larnaca, Cairo, Kiev, és a legrosszabb: Damascus.

A postarablást büntetik a legkeményebben. Ezeket a zsákokat mindig elsőnek szedik ki és utolsónak rakják be. Külön személyzet viszi ki a géphez. Gyöngyvásznak zsákok, gyorskötözővel ellátva. Felrakásnál és leszedésnél is számolás van.
Szombat, érkező londoni járat. Postazsák. Értékzsák.
Ilyenkor hozzák a jól megtömött értéknyilvánításos zsákokat. Régebben piros címkével voltak jelölve. Mivel igy nagyon könnyű volt kiszúrni ezt elhagyták. Ha viszont megtapogattad a zsákokat, akkor lehetett érezni, hogy a zsákban van egy másik zsák. Akkor már biztosan érték van benne.

-Zsákban zsák és abban még egy zsák. Akkor nagy király voltál.

Gazdag zsákmány a jól megválasztott zsák.

A zsák kibontásának is több módja van. Volt olyan rakodó, aki komplett varrókészlettel érkezett, és ha volt idő, akkor szépen kibontotta majd visszavarrta a zsákokat.
A legegyszerűbb kinyitási mód a következő. A zsákot a szájánál ahol a gyorskötöző van, szorosan megtekered, és így a kötözőt tudod fel lehúzni a zsákon. Felhúzták annyira amennyire lehet és a zsák oldalánál közel a szájához szépen ejtettek egy bemetszést. Itt ki lehetett húzni a másik zsákot. Majd a gyorskötözőt szépen lehúzták a bevágás alá. Nyomtalan maradt a lopás.

A másik módszer a kötözőt érinti. Egyszerűen elvágták a tövénél és levették a zsákról. Majd megfordítva visszarakták a még szorosabbra húzott zsákra. Ez persze csak akkor volt kivitelezhető, ha eredetileg nem volt túl szorosra fűzve a kötöző.
Régebben még a számolás előtt egyszerűbb volt elvinni az egész zsákot és szépen átnyálazni az egészet valahol egy parkolóban vagy erdő mélyén.

-Azért az vicces, amikor nyár közepén látod, hogy a háznak füstöl a kéménye. Na ja, éppen a postazsákot rakták be a cserépkályhába eltüntetésre.
Leszáll a gép, postás a ponyvás kocsival egészen közel rátolat a raktér ajtóra. Fent a rakodók szedik le a zsákokat és a két postás kétoldalt állva számolja. Jo utolsónak adja le az értékzsákot. Mire a postát beleszól a CB rádióba:

-57 zsák hiánytalanul megvan.
-oké gyertek vissza, mára ennyi.Jön a válasz a diszpécsertől.

A két postás elindul a kocsi oldala mellet a vezetőfülkéhez mikor Jo benyúl az utolsó zsákért és egy laza csuklómozdulattal visszadobja a raktérben várakozó kollégának.
Aki már süllyeszti is el a raktérajtó belső üreges részébe. Abba a raktérajtóba, ami már sok lopott holmit és bicskát tárolt és szállított anélkül, hogy bárki tudta volna. Elég volt ide rejteni a zsákmányt, ha gázos volt a szitu. Csak a lajstrom számot kellett megjegyezni, és ha legközelebb visszajött a gép nagy eséllyel még ott volt. Persze volt, hogy nem, hiszen a kinti kollégák is használták tárolóként.
Szóval a zsákok le lettek jelentve hiánytalanra. Innentől a postás felelt értük.
Azokat, akiket postalopáson tetten értek, vagy házkutatásnál megtalálták nála a kifosztott zsákokat, sokkal keményebben megbüntették. Postalopás, levéltitok megsértés és még hasonló dolgokat varrtak a nyakukba.

A vége volt a rakodásnak és volt zsákmány akkor abból osztozkodtak megfelelő arányban.
Persze a zónás főnök is kapott ebből is. Etetni kellett őket, mert éhesek voltak nagyon. Többségük régi rakodó volt, akik nem ehhez a rendszerhez voltak hozzászokva.

Amikor ez az egész elkezdődött, még nem voltak kamerák, nem voltak őrök, nem voltak bankkártyák, de volt valutakeret. Így mindenki dugdosta a pénzét a poggyászba nehogy kiderüljön mennyivel több márkát akart kivinni. És ha eltűnt? Hát szerinted kinek, mert szólni. Még ő húzta volna a rövidebbet.
Akkoriban a rakodók kisétáltak a géphez egy 5l-es befőttesüveggel. Lerakták a raktér közepére és ha nem telt meg valutával egy gép alatt akkor az rossz gépnek számított.

Akkor még minden más volt

.

Ha éhes volt csak lopott egy szalámit és besétált vele. A kutya nem ellenőrizte őket.
Milliókat kerestek csak egy nap alatt. Mesélték, hogy milyen helyekre dugdosták az utasok a pénzt.
Dezodoros doboz kupakjába, cipőtalp alá, bőrönd fogantyújába, inggallérba bevarrva.Ha kinyitottál egy esernyőt márka eső hullott belőle.
Akkoriban a Tichi is jól élt. Ez a Nyugatinál lévő pénzváltó volt. (mára átköltözött az Izabella utcába) Itt minden fajta pénzt be lehetett váltani. Embargósat is, bevontat is. Hosszú sorok várakoztak minden nyitás előtt.

Szóval, ami most megy csak gyenge árnyéka az egykori fosztogatásnak. A zónás főnökök azért ma sem keresnek rosszul.
Csak számoljunk picit: kb 20 munkanap. Minden nap 4-5 brigád fizet. Napi kétszer, mert a délutánra érkezők is jattolnak. Szóval napi 50ezret alsóhangon megkeresnek a fizu mellé. És ilyenkor még nincs találat csak az, amit muszáj csengetni.

-Mert ha nem csengetsz, akkor szorulsz. Hiába fizettél előtte egy hónapig minden nap. Ha egy nap nem adsz már nem vagy jó barát. Mehetsz a DHL-re árut pakolni, vagy a Damascusi járatra rohadni.

Ahol nem találsz semmit és emiatt nem tudsz fizetni és emiatt nem kapsz jó gépeket. Ördögi kör.
22-es csapdája. Ilyenkor van, hogy hetekig vagy hónapokig kopp van, mire beesik egy kis zsé.
Amivel mehetsz a főnökhöz és ismét jó barát leszel.

Folyt köv.