Szó szerint.

Kiskoromban állítólag napokig durcáztam egy piros kisautóért, és meg sem szólaltam míg meg nem kaptam, nos erre már nem emlékszem, sem arra, hogy milyen autó volt az, de biztos vagyok benne, hogy nem lehetett más csak Ferrari.

Mindig hatalmasra nyitott csillogó szemekkel figyeltem a gyártó autóit, F40, F50, Enzo, 458, LaFerrari és az összes többit. A gyönyörű formák, a hihetetlen belső tér, a kormány, a műszerfal és az egész egyben.

Mindidáig legközelebbi élményem a gyártóhoz az volt, mikor épp a Mátrában voltunk pihenni pár napot, és Josh Cartu & bandája megjelentek egy rakás Ferrarival a parkolóban

Elözönlötte az autókat a tömeg, és ők nagyon közvetlenek voltak, akik szerettek volna beülni, azokat szó nélkül beengedték az autókba, én azonban itt még tartottam magam, és úgy voltam vele, ha egyszer beülök egybe, én azt vezetni szeretném majd.

Nem is kellett tovább várnom ezután, csak 3 évet (egyébként 26-ot), és születésnapomra a páromtól megkaptam. amire mindig is vágytam. EGY FERRARI VEZETÉST(!!!) 10 KÖRÖS DRX AJÁNDÉKUTALVÁNYT méghozzá egy 458 Italia-val(!!!)

Mindez Júliusban volt (a születésnap), és a mai napra kaptunk időpontot. Ha jól sejtem nem minden nap vannak kint, hanem összegyűjtik az embereket x napokra, és akkor hívnak minél többet, legalábbis szerintem csak így lehet, mert sokan voltak, de nagyon. Olyan volt, mint egy 2ezer forintos belépővel rendelkező tuningtalálkozó, közel sem olyan, mint egy luxus játék. Főleg belegondolva, hogy mennyibe kerül a legolcsóbb 1 körös próba, nem méghogy a drágább több körös menetek. De szerintem ezt itt mindenki ajándékba kapja, amikre sajnos hosszú hosszú ideig kell gyűjtögetni, viszont az ember soha nem fogja elfelejteni egyetlen pillanatát sem.

Regisztráltunk, kaptam egy szép nyakbaakasztót, amit szerencsére meglehetett tartani

és a tömeg ellenére a regisztráció után 10 perc kellett nagyjából ahhoz, hogy az autóba ülhessek és elinduljak 4500ccm, 570LE és nagyjából 60 millió forinttal.

Természetesen ültek mellettem, és folyamatosan mondták merre menjek és mit csináljak, ami nem is volt baj. Életemben először vezettem automata autót, viszont ez a legkisebb gondot sem jelentette, két pedál volt, pont mint a PC-s kormány esetében amin régen sokat gyakoroltam, és a legviccesebb hogy tényleg nagyon hasonlított a pc-s korszakra. 6 éve van jogsim, minden nap vezetek, de a mai napig sosem éreztem még úgy magam, mintha csak egy NFS Shifttel játszanék. Hála a pehely könnyű kormánynak, és persze annak, hogyha rálépsz a gázra, akkor az autó megindul és tényleg megindul, ha pedig padlózod, akkor jófej lesz és visszavált egyet magától, és te beesel az ülésbe.

Sajnos annyira rabul ejtett a vezetés, hogy egyszerűen az autó átnézésére nem is fordítottam időt. A műszerfalra egyszer néztem le, olyan volt, mintha csak egy szépen nyomtatott matrica lett volna előttem, a gyönyörű kidolgozásnak köszönhetően.

A hangja valami eszméletlen, na mondjuk ebben a többi autó, főleg a Dodge és a Mustangok sem szégyenkeztek, a kormány egy álom, és az, hogy kellően látni lehetett az autó orrát, pont mint a játékokban még tovább fokozta a napot.

Indulás után az első élmény az volt, hogy ki kellett kerülni a Mustangot, ami épp tolatott mellém. Élmény volt egy autó kikerülése!! Pedig tényleg vezetek már 6 éve.

Első körben észre sem vettem, hogy végig mentünk a pályán és elhagytuk a nézőket, második és harmadik körben már észhez tértem és újra bejelentkeztem a földre, ezután szintén szerencsém volt, mert 10 kör alatt 3 autót is meg tudtam előzni, ami szintén örökre szóló élmény marad, hogy többszáz lóerővel előzhetek meg másik többszáz lóerőt, ami egy kis büszkeséget is hozott az életembe, hisz nem engem előztek, hanem én előztem, nem is egyet, hanem hármat.

Végül pedig kellő kecsességgel fordultam be a célba, és szálltam ki az autóból, ami közel sem könnyű feladat még ilyen fiatalon se, mert tökre alacsony, és tökre kis helyed van egyébként a sofőrülésnél (hah, és még a Peugeot 206-omat szidják )

Féltem, hogy nagyon gyorsan vége lesz, de szerencsére nem így lett. Persze az ember sosem szállna ki belőle, és nem olyan túl sok a 10 kör (20km), de nem repült el az idő benne. Első 2-3 finomabb kör után, kapcsolt az agyam és egyre gyorsabbra vettem a dolgot, gond nélkül engedik padlózni az autót, aminek igazából ideje sincs váltani, mert jön a következő kanyar és akkor fékezni kell, és azt sem tudom összesen hánnyal mentem max, se azt hogy 20km alatt hány napi üzemanyagomat égettem el, és számtalan dolog van amit az ember csodálna az autóban, de nincs rá ideje mert szeretne újra és újra a gázra taposni, és akkor nem fogja nézni a műszerfalat, sem a kormányt, se semmit (azt sem tudom, volt e benne rádió ), de nem kellett az autóval tötymörögni, nem féltik úgy mint egy hímestojást, előztem vele, és besüllyedtem az ülésbe, és nem mint utas, hanem mint sofőr, és míg más bejárni szeretné a világot nekem ezzel teljesült életem egyik legnagyobb álma

Ezután már csak egy saját Ferrari ami tetőzheti a dolgot, azon kívül szerintem semmi nem fogja ezt űberelni az életemben