Üdv ismét, gamerek!

Jómagam soha nem rajongtam nagyon a mobilos játékokért -és akkor még finoman fogalmaztam. Régebben ugyan még voltak nagyszerűbbnél nagyszerűbb, a NES-SNES korszakot megidéző side-scrollerek, pixel-art RPG-k a klasszikus gombos telefonokra, melyekben nagy örömömet leltem, azonban ezek szinte teljesen eltűntek az érintőképernyős készülékek elterjedésével. A mobiliparba szépen lassan bekúszott a mikrotranzakció fogalma, mostanra pedig a játékok elemi, szerves részévé vált ez az egyébként roppant gusztustalan üzleti modell.

Egy kis filozófia DaemonX módra

A mikrotranzakció - személyes véleményem szerint - a játékipar rákfenéje. Bár kétségtelenül jövedelmező a cégek számára, azonban a magamfajta hardcore gamereket a legtöbb esetben mégis távol tartja. Ennek oka, hogy az erre a funkcióra alapozó játékok kiegyensúlyozatlan játékmenettel rendelkeznek. Az adott produktum a játék előrehaladtával fokozatosan a fizetésre ösztökéli, majd egyenesen kényszeríti a játékost, mert az "opcionális" tejelés nélkül gyakorlatilag biztosan leküzdhetetlen akadályokba ütközünk. Abban az esetben viszont, ha hajlandóak vagyunk kinyitni a pénztárcánkat, és bőkezűen adakozni, a kihívás elvész, ez által végsősoron pedig unalomba fullad a játék egy rövid idő elteltével. Mit csinál ekkor az egyszeri player? Megy a következő, éppen trendi, felkapott cím után. Aztán jöhet a következő, majd az azt követő. Akik csak alkalmi szórakozásként tekintenej a játékokra (40 pluszos hölgyek, yolo-swag tizenévesek, csak hogy néhány példával éljek), azoknak nagy eséllyel ez teljesen megfelelő lesz. Azonban a casual playerek mellett ott van a hardcore gamerek igencsak népes csoportja is, akik a konzolokon és a PC-n tanyáznak, és akiket még mindeddig nem igazán sikerült kiszolgálni érdemi, tartalmas, minőségi alkotásokkal - néhány üdítő kivételtől eltekintve. Hiszen valljuk be: a mikrotranzakciókkal ellátott címek legyenek bármennyire is más körítéssel megfűszerezve, tulajdonképpen mindegyiknek ugyanaz a lényege. Ez pedig a profit, mely köré egy grindelésre, fejlesztésre épülő, RPG-elemekkel dúsított (jobbára pedig repetitív) játékmenetet építenek, mert ez felel meg legjobban a pénzszerzési céloknak.

A különc

Na de miért is a hosszú bevezető? Mert a mai anyagunk valami egészen más. Egy olyan alkotás, ami messzemenően kiemelkedik a dagonyában hempergő casual-hulladékok végeláthatatlan sártengeréből. Ez pedig a Lara Croft GO, a Tomb Raider sorozat egyfajta spinoffja, vagy ha jobban tetszik, újragondolása, amely a maga egyszerűsége ellenére méltó módon tiszteleg a legendás széria első részei előtt.

A kiadó, amit szeretünk

A Square Enix az utóbbi években sorra hozza a jobbnál-jobb játékokat, erősen épít a játékosok véleményére és visszajelzéseire, mindemelett pedig - számos kiadóval ellentétben - korrekt marketingkampányt folytat. A Lara Croft GO-ról először az E3-mon értesültem, és már akkor felkeltette az érdeklődésem. Egyrészt tetszett a koncepció és a művészi dizájn, másfelől pedig a cég eddigi mobilos alkotásai egytől-egyik pozitív élmények voltak a számomra. Na de vágjunk bele, milyen játék is ez?

Régi-új ismerős

Alapvetően egy körökre osztott, logikai fejtörőkkel dúsított ál-platformerrel van dolgunk. A játékban a sorozat főhését, Larát irányítjuk, aki megjelenésében és mozgáskultúrájában egyaránt a PS One érás részekből megismert hölgyeménynek felel meg. A feladatunk is ebből kifolyólag ismerős lesz: egy különleges relikvia után kutatunk, ám ennek megtalálásához, és megszerzéséhez ötletes és csavaros fejtörőkön, na meg rafkós ellenfeleken át vezet az út.

Használd az eszed!

A játék során Lara interakcióba léphet különböző kapcsolókkal, oszlopokkal, és egyéb használható, vagy mozgatható tárgyakkal, melyek a továbbjutásunk kulcsát rejtik. Érdekes gameplay-elem azonban, hogy a logikai feladványoknak szerves részét képezik az ál-3D-s térben közlekedő, fajtánként eltérően reagáló ellenfelek is. Előfordulhat, hogy a környzetünket kell segítségül hívnunk egy ránk veszélyt jelentő állat kiiktatásához, ahogy az is, hogy a támadónkat egy kapcsolóra kell terelnünk lobogó fákyánk segítségével egy átjáró aktiválásához. Mivel a játék körökre osztott, minden ellenfél és tárgy/környezeti elem csak akkor mozdul meg, ha mi is. Ez az egyszerű, de lényegében roppant érdekes koncepció pedig rengeteg féle és fajta logikai feladványak ad teret.Szerencsére elmondható, hogy nem igazán találkoztam difficulty-spike-okkal, a nehézség többnyire arányosan emelkedett az adott fejezetekben.

A jóból nem árt meg a sok

A gameplay roppant szórakoztató és addiktív, és ami a legjobb, hogy egy cseppet sem önismétlő. Lehet, ez is az oka, hogy mindösszesen 4 óra alatt végeztem vele, holott szívesen elviseltem volna, ha kétszer ilyen hosszú is. Mert nem hiszem, hogy ennyi volt a koncepcióban, a játék végén látott puzzle-ök némelyike meglepően újszerű volt, ezekből pedig csak nagyon keveset láttam. Szó, mi szó, elfért még volna ide 1-2 fejezet, vagy akár egy teljes második kampány, melyben egy másik relikvia után kell vadászni... de végsősoron így is azt kell mondanom, hogy elégedett vagyok.

Kosztümös tranzakció

Vannak elszórva a pályákon a sorozatból már jól ismert relikviák is, melyeket én második végigjátszás során gyűjtöttem össze. Megéri őket felszedni, mert extra custome-ökkel gazdagodhatunk, melyek közül az utolsó egy elég nagy tisztelgés a legelső rész egyik emlékezetes jelenete előtt. Sajnos azonban ide is bekúszott a mikrotranzakció, annak ellenére, hogy a játék így is 2500 forintot kóstál, amit egy kicsit sokallok egy egydélutános kikapcsolódásért. Bizonyos ruházatokat csak extra összeg kicsengetésével oldhatunk fel. Nem szimpatikus megoldás, de legalább nem esszenciális játékelemekért kell fizetni.

Autentikusság a köbön

Hogy a technikai oldalról is beszéljek kicsit: a művészi dizájn lenyűgöző, a soundtrack pedig fülbemászó, kellemes, és varázslatos is egyben. Ajánlott a teljes, immerzív élmény, és az autentikusság jegyében fejhallgatóval játszani. Azt sajnálva tapasztaltam viszont, hogy relatíve erős (2GB RAM, MALI 450, 8x1,7Ghz CPU) készülékemen is képes volt időnként elég durván akadni a gamma. Ami csak azért, meglepő, mert nem egy agyoneffektezett 3D-s shooterről van szó.

Megéri?

Összegzésként azt mondhatom, hogy egy kiváló játékot kaptunk, ami egyaránt kielégíti az alkalmi játékosok és a hardcore gamerek vágyait is. A tartalomhiány frissítésekkel orvosolható, technikai téren pedig szintén biztos javulás várható a később érkező frissítések által. Jelenlegi állapotában a játék egy erős 9-es, de fenntartom a lehetőségét, hogy pár hónap elteltével ezt egy 10-esre változtatom. A 2500 forintos árfekvés talán picit erős, de mobilon ritkán találkozhat az ember ilyen színvonalas programmal, úgyhogy akit érdekel a játék, az ruházzon be rá, garantáltan kellemes élményben lesz része.

Értékelés: 9 pont