Mármint, egészen biztosan vezekelek valamiért. És ha már eléggé elmélyedtem önmagamban, és felismertem, hogy mikor és hogyan vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, akkor feloldozást kapok.
Megérdemlem az élet apró pofonjait.
Tegnap volt a tévében a Minden6ó, Jim Carrey-vel. Bruce (merthogy így hívják a főkereplőt) úgy érzi, hogy semmi nem jön össze, minden és mindenki összeesküdött ellene. Tehetetlen dühében Istent kezdi el gyalázni, őt teszi felelőssé, szerinte Isten direkt cseszik ki vele. Erre elhívja magához az Úr, és átadja neki a hatalmát. Tessék, lehet jobban csinálni. És Bruce rádöbben, hogy egy egoista f*sz volt. Egyszerűen másképp nem jött volna erre rá, csak úgy, hogy leosztottak neki néhány nyaklevest.
Úgyhogy tényleg nem történik semmisem cél nélkül, vagy véletlenül, bár hozzáteszem, erre a megállapításra azért nem egy Jim Carrey film alapján jutottam.
De azért volt Jim Carrey-nek is olyan filmje, ami nem csak móka-kacagás. Truman show? Emlékszik még rá valaki? Szerintem fantasztikus.