Az Ikeában történt, ma. Először csak messziről szemeztünk. Nagy, barnásfekete szemeivel nézett, nézett és csak nézett... Először körülnéztem, hogy vajon ezek a szemek tényleg rám szegeződnek-e. De szabójani meggyőzött, semmi kétség, engem bámul.
Zavarba jöttem. Ilyesmi nem szokott velem előfordulni, még csak nem is ismerem, az ismeretlentől meg félni kell! Szabójani azt mondta, hogy menjek oda hozzá. Nem mentem. Nem mertem... Erre odahúzott. Bemutatott minket egymásnak, kiderült, hogy egyébként ők jól ismerik egymást.
A Nagy Találkozás megvolt tehát. De valaminek történnie is kéne, nem állhatok itt, mint egy rakás szerencsétlenség. Szabójani esmént kimentett. Fogta és letépte a szépszemű fejét. Aztán a lábait szedte ki, végül a farkánál fogva kihámozta a ruhájából. Kicsit elborzadtam agyvelejének látványától, de szabójani élvezettel cuppogtatta. Hmm... gondoltam, nem lehet rossz. Fogtam magam és a bemutatott szertartást én is elvégeztem, egy másik bogárszemű gyönyörűségen.
Az íze... Citrommal mennyei.

Hát így tanultam meg garnélarákot enni.