A kovászos uborka (kofáknak csak "koviubi") a legmegosztóbb savanyúságok egyike. Gyűlölni vagy szeretni lehet, de én még nem találkoztam olyan emberrel, akinek "mindegy" lett volna, szóval, igazi árokásás jön itt, kéremszépen. Merthogy házi kovászos uborka készítésre adtam a fejem. Ebből ugye már kiderült, hogy én odavagyok érte, nálam a savanyúságok királynője, "nonplusultrája", csimborasszója...
Egy hónapja vettem ilyen vödrös savanyúságot a madaras hipermarketben, és ez volt az utolsó csepp a pohárban, illetve a legfőbb motiváció abban, hogy végre én is elkezdjek otthon savanyúságot (kovászos uborkát) készíteni. Ugyanis a boltban kemény forintokért vásárolt uborka ehetetlenül rossz volt. Néztem, mi van benne, hát... Édesítőszer! Meg még egy csomó idegen anyag. Amikor olvastam, kb. úgy voltam vele, mint Besenyő Pista bácsi a térfogatnövelő-, meg a lisztjavítószerrel. Eldöntöttem, nem fér össze a bolti uborka a tudatos táplálkozással, már csak a rettenetes mellékízek miatt is. És ebben Besenyő TT István is egyetért velem.
A kovászos uborka nagyon egyszerűen elkészíthető. Leírom én hogy csináltam (anyut azért fel kellett hívni hozzá).
Ugye, minden rendes háztartásban van legalább egy 5 literes uborkásüveg (és ha mázlink van, nem a kocsiból leengedett fáradtolaj tanyázik benne). Nos, én nem voltam ebben az üdvös helyzetben. A pincéből 2 db 1,5 literes befőttesüveget tudtam kiguberálni. Ezeket aztán jó forró vízben alaposan elmosogattam (olyan forróban, amilyet a kezem még elviselt), majd az edényszárítón hagytam lecsöpögni. Ezalatt a mosogatómedencét kitakarítottam, majd beleborítottam a kb. 2 kiló uborkát és annyi vizet engedtem rá, amennyi ellepte, hadd úszkáljanak az uborok, nem sokáig, úgy 15 percig (ez csak opcionális, nem kihagyhatatlan).
Egy még nem használt szivacs dörzsi felével kicsit megmostam őket, majd két végüket levágva, hosszanti irányban egy-két bemetszést ejtve (csakhogy jobban átjárja a lé) előkészítettem őket a befőttesüvegre. A befőttesüveg aljára került egy fél csokor kapor. Ezután az uborkákat állítva belehelyeztem az üvegbe, majd mikor már cipőkanállal sem fért volna bele több ubi, következett a fél fej (kb. 5-6 gerezd) pucolt fokhagyma. Ezt csak úgy lazán rá kell szórni. A kapor másik felét az uborkák tetejére kell tenni, majd következhet a kenyér. Ebben van a lényeg, ugye, a kovász. Ezt is még bele kell gyömöszkölni.
Utolsó lépésként ráöntünk meleg, sós vizet. A víznek nagyon sósnak kell lennie, az én 1,5 literes, dugig tömött üvegembe még 1 liter folyadék fért, ehhez 1,5 evőkanál sót tettem.
A folyamatot megismételtem a másik üveggel is. És most kint napoznak az ablakpárkányon. Fontos, hogy napon legyenek. Ja, igen, kistányérral le kell fedni.
Ha a hét közepi nagy kánikula idején tudtam volna elkészíteni, akkor nem kellett volna neki 3 nap, hogy kész legyen a kovászos uborka. Azért most is süt a nap, viszont nincs nagyon meleg... Talán jövő hét közepére jó lesz. Ha egyáltalán...