"Nagy fába vágja a fejszéjét". Így szól a mondás, amit sokan átélünk vagy átéltünk már az életünkben. Persze ez a mondás néha már elcsépelt klisének hathat, de vannak olyan események az életben, amikor tényleg rászolgál arra, hogy használjuk.

Személy szerint ide sorolok minden nagy lépést életünk folyamán. Egy új munkahelyet, gyermekvállalást, egy új lakás vásárlását, saját vállalkozás alapítását, a döntést hogy hova felvételizzünk középiskola után... Mind mind a jövőnket, a környezetünket befolyásoló nagy döntések, és általában nem is egyszerű ezeket véghezvinni. Az biztos hogy a cél felé vezető utunk egyáltalán nem lesz sima, akármelyik nagy fát is néztük ki magunknak.

Nekem egyszerre jut most ki az új munkahely és az új vállalkozás. A régi cégnél alkalmazottként dolgoztam, 8 évet lehúztam velük. Szeretem a kollégáim, szeretem a főnököm. Csak az ügyfeleket és az iparág itthoni uram-bátyám rendszerét nem tudom már elviselni. Ha egyenes gerinccel szeretnél nap mint nap járni, és úgy belenézni a tükörbe hogy ne kapj hányingert, akkor ezt nem lehet hosszú ideig csinálni. Illetve lehet, de akkor a motívációd fogod elveszíteni a "sikertelenséged" miatt. Itt ez alatt nem azt kell érteni, hogy rosszul csináltam amit csináltam, egyszerűen a nagy sikerek, a nagy megrendelések hiányoztak. Mert ahhoz már borítékok és zsebek kellettek volna. Én viszont ezt nem vagyok hajlandó csinálni.

Ezért kerestem valami újat, valamit amivel újra visszatalálok a régi energiával teli énemhez. Ami visszaadja a szakmám szeretetét, amivel újra a gyermekded örömmel vetem bele a munkába, mert érdekel, mert izgalommal tölt el.
Nem úgy kelek fel nap mint nap, hogy már megint ugyan az a munka... már megint ugyan az a mókuskerék...

Váltok. Pedig nehéz a kollégáktól búcsúzni, mert 8 év alatt megszereted a melletted lévőt. Csak gondolj bele, életed egyharmadát amúgy neked vadidegen emberekkel töltesz összezárva 4 fal közé. És egy idő után már nem lesznek vadidegenek, hanem barátként tekintesz rájuk.

Az új munkám merőben más (illetve a munkavégzés hasonló, csak a skála másik végén található). Az itthoni lébecolás helyett fél Európa vár rám, 200-250 napnyi utazás egy évben, Varsótól Moszkváig, Rigától Sarajevoig. Néha egy kis London, néha egy kis USA.

Nem lesz tehát egyszerű ez sem. Kapcsolatot, barátságokat próbáló munka az ilyen. De remélem nem lesz gond. Továbbá elmúlik lassan az egyik fejfájás, jön helyett újabb. Főleg azért, mert még magam sem tudom hogy hogy fogom a könyvelést és az adózást, meg a vállalkozói részt megoldani. Fél tucat könyvelővel beszéltem már, és nem hallottam két egyforma megoldást. Bíztató, nem?

Izgalommal várom az új szakaszát életemnek. Drukkoljatok.