Igen. Nagy dolog? Nem, nem lenne az, hogy ha ez mindig így lenne. Csak, hogy van havonta kb 5-6 nap amikor érdekes módon tudok aludni. Az ok egyszerű. Azokon a napokon olyan emberek vesznek körbe akik örülnek a kevésnek (relatíve) amijük van. Problémáik és konfliktusaik ellenére szeretik egymást (és engem). Azokon a napokon a páromnál vagyok, mert sajnos távkapcsolatban vagyunk (már megint és már megint nem azért mert összevesztünk vagy ilyesmi, csak simán ilyen az élet). A családjával van amíg befejezi oskoláját.

Már rég nincs lila-köd. Harminchoz közel (csak 20-nak látszom ám ) nagyon is tudom, hogy mi az ami össze tudja hozni és mi az ami egyben tudja tartani az emlősöket. Szóval nem azért nem alszom, mert most jöttem ki a gimis büféből és nem tudok létezni ha nem foghatom a kezét 24/7. Mégis annyira jó vele. Már nagyon sok mindenen átmentünk és mint mondtam nem vagyok egy justin bieber (ki az a justin bieber?), de még sem TUDOK aludni, ha nem mellette alszom!!!

Pedig sokszor felkelt éjszaka a forgolódással, pisiléssel, sexelhetnékjével (fiatal a hölgy, igényli), de mégis... vele tudok aludni. Vagy visszamaradtan a lelki fejlődésben és nem vagyok egy egész ember und vele egészülök ki ami mint tudjuk baromira nagy zsákutca és függés és párkapcsolati-öngól. VAGY valóban szerelmes vagyok.

Voltam már jó pár hosszútávú kapcsolatban. Egyszer fordult csak elő, hogy alvászavaraim voltak, de az csak futó dolog volt. Az is hasonlóan kezdődött (alaphelyzet, érzések vs. idő múlása grafikon csillapított kilengésekkel és növekedő trenddel, stb). A többi kapcsolatomban nem volt olyan, hogy ne tudtam volna aludni egymagamban.

Nagyon sokszor feltettem magamnak és megpróbáltam levezetni szépen okosan, hogy honnan tudom, hogy szerelmes vagyok-é?
Bemész az orvoshoz:
-Jó napot! Fáj a lábam.
-Mutassa!
-megmutat
Orvos: El van törve? -hangzik el egy igen érdekes kérdés! Honnan kéne azt nekem tudni? Sosem volt még eltörve. Honnan szerezhetünk bizonyosságot egy állapotról ha azt még sosem tapasztaltuk. Kicsit olyan mint egyszerre egy részecske sebességét és helyzetét meghatározni (bár pont pár hete oldották fel ezt a paradoxont). Honnan tudod, hogy a mátrixban vagy? Honnan tudod amit tudni vélsz ha se útmutatás, se bebizonyított-szikla szilárd alap nincs amire támaszkodhatsz?

Nem tudod, érzed. Lábunk aszfaltról futóhomokba lóg bele. Érzed. Megfoghatatlan, lemérhetetlen, mulandó, nem tudhatod, hogy meddig létezik, hol kezdődött, mi váltotta ki és hogy van-é egyáltalán.

Átolvastam ezt az egészet még egyszer és arra jutottam, hogy a fentebb leírt helyzet által kiváltott gondolat menet MEGLÉTE a puszta bizonyíték!
Mikor létezik egy érzés? Ha gondolunk rá, ha az testi és lelki reakciókat vált ki. Egy jó érzés esetén logikus és realista emberként bizonyítást keresünk az adott érzésre, mert tudni akarjuk, hogy nem csalva önbecsapás-e az.

Tehát szerelmes vagyok. Valóban. Továbbra is. Ennyi idő után is. Ez megnyugtató, nem?