Ezt a naplót magamnak írom. Célja, hogy rákényszerítsem magam a gondolkodásra és objektív emlékezetet biztosítson a jövőbeli énemnek.

Idén tavasz óta járok pszichológushoz. Az eredeti cél az volt, hogy ne adjak át a nemrég született kisfiúnknak negatív családi mintát amit csodálatos családomban szedtem össze, illetve, hogy az akkor még új munkahelyemen a lehető legzökkenőmentesebben tudjak üzemelni mint vezető. Ez volt az eredeti cél. Az út azonban nem meglepő módon úgy néz ki az, hogy megismerjem önmagamat, érzéseimet, múltamat (Egy kicsivel objektívebben mint azt megéltem), emberi kapcsolataimat és, hogy mit miért csinálok.

Miért írok emiatt? A héten arra jöttem rá, hogy jó lenne ha rendszerességet vinnék az életembe. Én vinném be az életembe, mert az nekem jó (lesz). Ez által meg a környezetemnek is. A családomnak. A (létező?) barátaimnak és a munkahelyemen velem kapcsolatban állóknak. A rendszeresség egyik módja az lesz, hogy minden héten legalább egy alkalommal (lehetőség szerint) csütörtökökön írok egy blogbejegyzést. Azért csütörtökön, mert akkor járok a pszichológusomhoz.

Mi nem cél? A helyesírásom fejlesztése. A szöveg tördelési képességem fejlesztése (ez szóismétlés). Pláne nem cél a magyarban a nyelvhelyességem fejlesztése. Alacsony prioritás. Majd a 247-dik reinkarnációmban fogok ezekkel foglalkozni. Multis környezetben: maybe next year!

Így is kevés az időm. Ezekkel törődve még kevesebb időm maradna más dolgokra. Nem véletlen, hogy nem rakom címlapra. Az igénytelenség lenne. Jól megracionalizáltam magamnak ugye?

Ez a nullás bejegyzés. A ground-zero. Ezzel a heti egy bejegyzésemet még nem tudtam le. No, de majd holnap. Megyek etetek állatokat.