2024. május 1., szerda

Gyorskeresés

Milgram-kísérlet a mindennapokban

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Számomra az egyik legérdekesebb pszichológiai kísérlet a Milgram volt. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Milgram-k%C3%ADs%C3%A9rlet) Röviden: Az emberek 2/3-a könnyedén rávehető arra, hogy megölje a másikat. Ehhez nem is kell különösebb dolgot csinálni, egyszerűen csak emlékeztetni kell rá, hogy ugyanazt kell csinálnia, mint eddig, jó egy picit nagyobb léptékben. Nem gond, ha nem csinálja, csak akkor nincs lóvé, illetve úgy is van egy kutatásvezető, aki vállalja a felelőséget. Állítólag azért kezdtek bele, mert kíváncsiak voltak, hogy a jólnevelt németekből hogy lett fanatikus hóhér. A kísérlet röviden annyi volt, hogy az illetőnek azt mondták, hogy egy memóriakísérletben vesz részt, és azt vizsgálják, hogy az áramütés milyen hatással van a memóriára. Ha a válaszadó rossz választ ad, akkor minden egyes alkalommal +50V-al magasabb áramütést kell neki adni. Így lehetett eljutni a halálos 450V-hoz. Persze a túloldalt egy beépített ember volt, aki szépen el is játszotta, hogy megrázták, és fáj neki, hogy szúr a szíve stb.
Mikor a kísérlet várható eredményéről megkérdezték a többi pszichológust, azok 10% alá, azt hiszem 1-2%-ra tették azoknak az arányát, akik elmennek a halálos áramütésig.
Több variációt csináltak, volt olyan, mikor egy másik beépített személy megkérdőjelezte a parancskiadót, ebben az esetben sokkal többen tagadták meg a halálos áramütés kiadását.
Sokáig az volt érdekes benne, hogy hú az emberek 2/3-a megölné a másikat. Milyen érdekes kísérlet. De aztán rádöbbentem, hogy nem a Milgramban nem ez a döbbentő. A döbbentő az, hogy ez észrevétlenül ott van a mindennapokban. Kísérletről bebizonyították, ha valaki megkérdőjelezi a parancsot, vagy ha ismered, akkor te nem fogsz halálos áramütést adni. De más szituációban is felismerjük ezt?
Kísérletben a más megölését választották, mondván, hogy emberileg ez az egyik legelitélendőbb dolog. De mi van, ha valaki önmagát öli meg? Na nem az öngyilkosságra gondolok, hanem mikor nyelsz egyet, s azt mondod oké, ez még belefér. Mikor önmagad nézete ellen cselekszel. Beugrik, hogy ez is lehet Milgram?
Mikor a gyereknek plusz egy óra magánórát szervezel egy napra, mert az előző kettő is még belefért az idejébe, és jó lesz neki.
Vagy mikor azt mondják, hogy a cég terjeszkedése fontos, és eddig is terjeszkedtek, mi a baj vele, hogy a célközönségbe most már az afrikai 3 éves gyerek is benne van, hogy el lehessen érni a 6,7 milliárd felhasználót?
A tanulság az, ha tudjuk, hogy így működünk, és felismerjük, hogy jé, már harmadszor emelem egy kérdésben a tétet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a Milgram csapdájába estünk. Fel kellene tenni a kérdést, hogyha az elején kérik ezt tőlünk, akkor ugyanúgy megtettük volna-e? Kapásból mondtuk-e volna, hogy elég az a napi 5 óra alvás 8 helyett, vagy az 5:30-ból lecsípni még egy fél órát egy sorozat kedvéért belefér?
A Milgram minden nap szedi áldozatait. Valószínűleg nálad is.

Hozzászólások

(#1) joghurt


joghurt
addikt

Ha már linkelted a Wikit, olvasd el "A kísérlet eredményeinek újraelemzése" alfejezetet is!
Nem ennyire gáz a helyzet.

Bár tény, hogy a békafőzés itt is működik: lassan, fokozatosan haladva nagyon beteg dolgokra lehet rávenni az embereket. Hogy a hazai politikára ne mutogassak két kézzel...

A tej élet, erő, egészség.

(#2) Elf


Elf
aktív tag

Ugyanebben a wikipédia cikkben:
2012-ben Gina Perry ausztrál pszichológus a Yale Egyetemen újra elemezni kezdte a kísérlet nyilvánosságra hozott dokumentációját. Az adatok elemzése során rájött, hogy a kísérlet eredményeit helytelenül értelmezték korábban, sőt Milgram jóhiszeműségét is megkérdőjelezte.

Perry és munkatársai úgy találták a dokumentumokban, hogy valójában az emberek kétharmada a kísérlet egy pontján kiszállt, nem volt hajlandó tovább csinálni. Az alanyokkal készített, kísérlet utáni interjúkból – amelyek jó részét Milgram sohasem hozta nyilvánosságra – kiderült, hogy az engedelmes résztvevők többsége azért ment bele a játékba, mert rájött, hogy csak színjáték az egész.

A Milgram kísérlet inkább arra bizonyíték hogy meddig megy el a "tudós" azért hogy a kísérlet az elvártak szerint alakuljon. :(

A posztod meg arra bizonyíték hogy miként szelektáljuk ki a valóságból (jelen esetben a wikipédia cikkből) azokat a szeleteket amik elgondolásunkat erősítik és hogyan siklunk át azok felett amik ellentmondanak annak. :R

Ettől még az általad felvetett jelenség létezik csak sokkal-sokkal kisebb téttel. Kb. azon a szinten létezik hogy amikor elmegyünk a boltba és mégse akciós a bármi de ha már ottvagyunk akkor megvesszük pedig olyan áron eredetileg nem akartuk.
Vagy a rulettasztalnál a sokadik vesztes menet után csak még egyet gurítani mert majd most nyerni fog.
Ennyi és nem több.

Bocs hogy kicsit eltérítettem a dolgot de a Milgram-kísérletre ugrok mert látható, érezhető hatása volt a társadalomra, az emberekre miközben full kamu az egész. Gyűlölöm. :W

[ Szerkesztve ]

(#3) totron válasza Elf (#2) üzenetére


totron
addikt

+1

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.