Számomra az egyik legérdekesebb pszichológiai kísérlet a Milgram volt. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Milgram-k%C3%ADs%C3%A9rlet) Röviden: Az emberek 2/3-a könnyedén rávehető arra, hogy megölje a másikat. Ehhez nem is kell különösebb dolgot csinálni, egyszerűen csak emlékeztetni kell rá, hogy ugyanazt kell csinálnia, mint eddig, jó egy picit nagyobb léptékben. Nem gond, ha nem csinálja, csak akkor nincs lóvé, illetve úgy is van egy kutatásvezető, aki vállalja a felelőséget. Állítólag azért kezdtek bele, mert kíváncsiak voltak, hogy a jólnevelt németekből hogy lett fanatikus hóhér. A kísérlet röviden annyi volt, hogy az illetőnek azt mondták, hogy egy memóriakísérletben vesz részt, és azt vizsgálják, hogy az áramütés milyen hatással van a memóriára. Ha a válaszadó rossz választ ad, akkor minden egyes alkalommal +50V-al magasabb áramütést kell neki adni. Így lehetett eljutni a halálos 450V-hoz. Persze a túloldalt egy beépített ember volt, aki szépen el is játszotta, hogy megrázták, és fáj neki, hogy szúr a szíve stb.
Mikor a kísérlet várható eredményéről megkérdezték a többi pszichológust, azok 10% alá, azt hiszem 1-2%-ra tették azoknak az arányát, akik elmennek a halálos áramütésig.
Több variációt csináltak, volt olyan, mikor egy másik beépített személy megkérdőjelezte a parancskiadót, ebben az esetben sokkal többen tagadták meg a halálos áramütés kiadását.
Sokáig az volt érdekes benne, hogy hú az emberek 2/3-a megölné a másikat. Milyen érdekes kísérlet. De aztán rádöbbentem, hogy nem a Milgramban nem ez a döbbentő. A döbbentő az, hogy ez észrevétlenül ott van a mindennapokban. Kísérletről bebizonyították, ha valaki megkérdőjelezi a parancsot, vagy ha ismered, akkor te nem fogsz halálos áramütést adni. De más szituációban is felismerjük ezt?
Kísérletben a más megölését választották, mondván, hogy emberileg ez az egyik legelitélendőbb dolog. De mi van, ha valaki önmagát öli meg? Na nem az öngyilkosságra gondolok, hanem mikor nyelsz egyet, s azt mondod oké, ez még belefér. Mikor önmagad nézete ellen cselekszel. Beugrik, hogy ez is lehet Milgram?
Mikor a gyereknek plusz egy óra magánórát szervezel egy napra, mert az előző kettő is még belefért az idejébe, és jó lesz neki.
Vagy mikor azt mondják, hogy a cég terjeszkedése fontos, és eddig is terjeszkedtek, mi a baj vele, hogy a célközönségbe most már az afrikai 3 éves gyerek is benne van, hogy el lehessen érni a 6,7 milliárd felhasználót?
A tanulság az, ha tudjuk, hogy így működünk, és felismerjük, hogy jé, már harmadszor emelem egy kérdésben a tétet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a Milgram csapdájába estünk. Fel kellene tenni a kérdést, hogyha az elején kérik ezt tőlünk, akkor ugyanúgy megtettük volna-e? Kapásból mondtuk-e volna, hogy elég az a napi 5 óra alvás 8 helyett, vagy az 5:30-ból lecsípni még egy fél órát egy sorozat kedvéért belefér?
A Milgram minden nap szedi áldozatait. Valószínűleg nálad is.