Hiányzik a boldogság, amit Tőle kaptam. Olyan érzés ez, amit csak egyvalakitől kaphatsz meg. Próbáltam mással, de nem. Nem, nem és nem. Nincs meg az az érzés, ami Vele volt. Ami áthat, minden porcikádat átjárja. Mikor vele voltam, egyszerűen minden más megszűnt létezni. Ha nem vele voltam, akkor is mosolyogtam, arra gondoltam, ugyan miért ne lennék boldog?
Ez elmúlt. Rég. Szinte már szánalmas, ahogyan ebbe próbálok kapaszkodni, de nem tudom kivel, mivel pótolni. Ő boldog. Úgy, ahogy én voltam. Csak nem velem. Valakivel, aki talán megérdemli, talán felfogja, talán viszonozza, talán nem. Nem áll módomban ezt megítélni.
Próbálom elfelejteni. Nem megy. Minden nap szembejön velem. Olyankor még mindig megmoccan valami, egy maradvány , és aznapra befészkeli magát az agyamba. Talán elfelejthetném másnapra, de akkor ismét...és nem tudom, mit tegyek. Valószínűleg kényelmetlen vagyok neki. Fordított esetben bizonyára így lenne. Esélyem 0, de akkor sem adom fel. Talán ezzel rontom el a maradék sanszom, de nem tudok ezen gondolkodni. KELL a boldogság. Kellesz.
"Boldogság. Keresd az ARC-on"
Szerintem:
"Boldogság. Keresd az arcán"
)
...és biztos vagyok benne,hogy a lánynak ez nagyon jól esik...és abban is biztos vagyok,hogy a lány nem mondta Rád,hogy mekkora hülye vagy.Sőt, szerintem a barátságotokat nagyon nagyra tartotta...tartja..és reméli,hogy még sokáig tartani is fogja.Nem hiszem,hogy tudná,hogy neked ez ilyen rossz,ezért lehet,hogy jobb lenne ha ő kerülne el a suliban,hogy ne lásd....szerinted ez milyen megoldás?
