Szóval egy nyári sztori folytatásaként találkoztam nevezzük B.-nek. A helyzet a következő, nyáron igen bensőséges viszonyban voltunk, majd miután kollégista, visszament a kollégiumban és egy kicsit eltávolodtunk egymástól. Nem tudom, ő hogy érzi, én tudom, érzem mennyire hiányzik, egy ilyen ember a kis életemből, azonban a dolog nem ennyire egyszerű. Ugyanis nagyon sok dolog változott nyár óta, B. se hiszi, hogy én még mindig így gondolkodok a dolgainkról, nem fogom tudni meggyőzni, bár ma még egy hosszas beszélgetés vár ránk.
DE és itt a nagy de, nem tudok nem elsiklani egy dolog felett, miszerint pár hete beszélgetek facebookon B. szobatársával és amennyire meg lehet valakit kedvelni interneten keresztül, SŐT még jobban is megkedveltem, nagyon sokat beszélgetünk még mindig, de nem tudom becsapni magam, őt meg nem szeretném, nem szeretnék neki fájdalmat okozni. “ha önmagad maradsz is lehetsz még valaki.” Sanszos, hogy ezek után ez lesz. Talán így lesz a legjobb, talán nem az élet eldönti majd. Nem tudom, nem akarok senkit átverni se mást se magamat, hisz ha valaki még mindig hiányzik őszintén nem tudsz mással lenni. Így is kicsit túllőttem a célon, de remélem, bár tudom biztos nagyon rosszul érinti most őt is, még nálam is sokkal jobban, de remélem nem haragszik rám emiatt.
B.-hez visszatérve ez pedig egy kis csata önmagammal, tovább kéne lépjek, vagy sem, egyelőre nem megy, pedig 3 hónap alatt egyszer találkoztunk, és mindössze párszor beszéltünk de nem megy.