Iszonyatos sok baj van a magyar oktatásban, mindkét oldalon és minden szinten (persze a tanár áll a frontvonalban, és minden rajtuk csattan). Viszont ez a cikk egy bullshithalmaz a köbön, még ha jó gondolatokat is akar levezetni, annyira ellenszenvesen erőltetetten próbál megmagyarázni egy nagyon rossz példán keresztül valamit, hogy képtelen voltam még végigolvasni is (pedig szeretem a hasonló eszmefuttatásokat).
A felvetett kérdésre ("hogyan értetheted meg a gyerekkel a tényt, illetve hogyan dolgozhatja fel egy gyerek, hogy - szerencsés esetben pár kivétellel - egy marék mondjuk "butácska", önálló gondolkodásra lusta vagy képtelen ember tanítja naponta") - valóban, a gyerek ezt nem tudja magától megítélni, honnan is tudná.
De a szülőnek miért is kellene ezt a gyerekkel megértetnie? Azon kívül hogy a gyerek onnantól nem fog bízni a tanárban, nem fog rá hallgatni / figyelni - mert anya azt mondta hogy a Marcsi néni nem jó tanár - nem sokat ér el. Innen meg némileg öngerjesztő folyamat indul be.
Kicsit ilyen passzív-agresszív gondolatnak tűnik ez nekem
[ Szerkesztve ]
"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"