Egy rövid történet, másoknak okulásul, csak hogy ilyen is van!
Helyszín: Budapest Keleti Pályaudvar, random gyorsvonat.
Felszállok, leülök. Eddig semmi extra.
A folyosón jön pár srác, benyitnak fülkékbe, beszélgetésbe elegyednek akivel csak tudnak, csomagjuk nincs.
A sztorijuk: "Egyetemisták/fősulisok vagyunk, őszintén megmondom, tegnap este berúgtunk, elittuk a pénzünket, és egyik haverunk haza szeretne jutni, neki gyűjtünk, pár forintot. Az anyja azt mondta, oldja meg, nem segít, és szegény srác nem tud hazajutni Békéscsabára"
Szép távoli célpont, summás vonatjegy, kell is gyűjteni rá sokáig. Olyan sokáig, hogy már jópár hete gyűjtenek. Nem tudom, mióta, de 3 hete minimum, kollégák információi alapján, én tegnap este találkoztam velük.
Tiszták, ápoltak, jól öltözöttek, semmi gyanús. Jófejek, megnyerőek. A bökkenő, hogy ettől eltekintve egy szervezett banda, akik kéregetnek, csak épp nem csövesek. De a szitu ugyanaz, csak kreatív tálalásban. A vonaton végigmennek, leszállnak, jöhet a következő, nem utaznak sehova.
Ha kalauz lennék, mondjuk pont Békéscsaba felé, elvinném őket, védőőrizetben, hogy biztosan odaérjenek, ha már ennyire nem gyűlik össze az a fránya vonatjegyre való
Én személy szerint meglepődtem ezen, de lehet csak nekem új ez a módszer.
Szóval naív, adakozó hajlamú utasok! Nem bedőlni nekik!
Kösz, hogy elolvastad