Itt az idő, hogy szétválasszuk az információtovábbítást és az anyagmozgatást. Menedzserek százezrei röpködnek szerte a világban konferenciáról konferenciára, saját testüket és poggyászukat alumíniumba csomagolják, és tízezer méter magasságban széndioxidot okádva szelik az eget. Majd e célra fenntartott konferenciahelyiségekben foglalnak helyet és beszélgetnek pár órát. Végső soron semmi olyat nem tesznek, amit egy emailben, telefonon vagy telekonferencián ne intézhettek volna el a költség századrészéből és a környezeti terhelés ezredrészével.
Hasonlóképpen diákok tízezrei özönlenek napról napra egyetemi előadóikba, ahol a tanár egyszerre több száz diák előtt megtartja óráját, miközben gyakran csak egy elektronikus prezentációt követ, amelyet a diákoknak is elküldhetett volna, és nem kellene újra begépelniük, miután 400 példányban egyszerre lemásolták a kivetítőről kézzel, mint a középkori szerzetesek.
A hagyományokhoz való ragaszkodással és saját nélkülözhetetlenségükbe való vak kapaszkodással nagyon sok fölösleges munkát rovunk mindannyiunkra. Azért tartom ezt súlyos problémának, mert világosan látszik, hogyan lehetne ezt ügyesebben csinálni, és a technikai feltételek már régen adottak. A hatékonyság a jövő felé vezető út és nem azért nem élünk a lehetőséggel, mert nincsenek hozzá erőforrásaink, vagy túl buták vagyunk. Inkább csak lusták vagyunk és féltjük a biztonságos középszert. Tessék erre gondolni a következő százfős előadáson, amikor innovációról, kreativitásról és hatékonyságról pofázik az előadó!
