Porckopáshoz vezet-e a hosszútávfutás? A térd- és sípcsontfájás okán eredetileg megfogalmazódott kérdésem az aszfaltfutásra vonatkozott, de a fellelt tanulmányok alapján ennél csak kevesebbre adható válasz.

A Current Orthopaedic Practice-ben [3] publikált tanulmány egyetemi sportolók kérdőíves felmérésével kereste arra a választ, hogy a hosszútávfutás összefüggésbe hozható a csípő- és térdizületek porckopásos betegségeivel. A cél- és kontrollcsoport együttes mérete kb. 700 fő volt. Előbbibe hosszútávfutók, utóbbiba úszók tartoztak. A futók közül kevesebb embernek volt szüksége porckopás okozta fájdalom műtéti enyhítésére (0,8%). A tanulmány nem talált összefüggést a mérsékelt hosszútávfutás és a porckopás kialakulása között.

A The American Journal of Medicine kutatása [4] 498 hosszútávfutót vizsgált. A vizsgált személyek életkora 50 és 75 év közötti volt. Viszonyításként egy 365 fős kontrollcsoportot használtak. A cél a futás során fellépő ismétlődő becsapódások és az időskori csontvázrendszeri sérülések kialakulása közötti viszony felmérése volt. A kor, nem, foglalkozás eredményekre való hatását kiszűrték. A tanulmány ritkábbnak találta a csontvázrendszeri fogyatékosság előfordulását a futók között, akik orvosi szolgáltatásokat is ritkábban vettek igénybe, noha ezek harmada a futással volt összefüggésben. Nem találtak különbséget a csoportok veszélyeztetettségében a porckopást illetően. Nem meglepő módon a futók érrendszere egészségesebb, testtömegük alacsonyabb volt. A csontvázrendszeri fogyatékosságok idősebb korban történő kialakulása jelentősen ritkább volt a futók körében, így a tanulmány a fizikai egészségmegőrzésre alkalmas eszközként tekint a futásra.

Végül a harmadik tanulmány [5] két 41 fős csoportot vetett össze, melyeket 50-72 éves futók és közösségi kontrollalanyok alkottak, akiknél a porckopást és a csontsűrűséget vizsgálták. Porckopás tekintetében a vakon végzett kutatás nem talált különbséget a csoportok között, a futóknál azonban átlagosan 40%-kal magasabb ásványianyag-tartalmat mutattak ki a csontokban.

A tudományos kutatások tehát egyértelműen pozitívan állítják be a futás egészségre kifejtett hatását. A szív-, a tüdő és az érrendszer teljesítőképességének növekedése és az ennek köszönhető fittebb állapot és jobb közérzet sehol sem képezi vitat tárgyát. A megfelelő körülmények között való futás tehát mindenki számára jótékony hatású, mert mind izomzatunkat mind a csontjainkat erősebbé teszi, miközben nem károsítja az izületeket. A megfelelő körülmények azonban még nem világosak számomra. Számos ismerősömtől (közülük többen orvosok tanácsát továbbították) hallottam már az aszfalt és a beton pusztító hatásáról, miközben a városi közterületeken való futás nagy népszerűségnek örvend. Igyekszem mielőbb többet megtudni ezekről az ádáz felületekről, addig marad a salak.