Ezzel gondolom nem mondtam újat, és nagyon sokan tisztában is vagyunk ezzel!
Általában akkor szoktuk ezt mondani, ha valaki elveszít valakit, akivel esetleg kevésbé van jó viszonyban, összeveszett vele stbstb, de mikor elveszíti valami tragédia által, vagy bármi másképpen, akkor jön rá, hogy számára igazán fontos volt az illető.
Vagy valami ilyesmi nem?
És sajnos valahogy én is így érzek, és most megfogtok kövezni, meg majd kapom, hogy beteg vagyok, és tudom ez legyen életem legnagyobb problémája, de most akkor is igazán rossz nekem...
Sajnos az utóbbi időben több mindenem is elvesztettem.
Kezdődött az Epox 8RDA+ S462-es alaplapommal, ami talán még megmenthető, de kérdéses a sorsa továbbra is itt szerepelt utoljára
Aztán tegnap meghalt az Asus V6800 (Geforce256 DDR) VGA kártyám. Nincs nagy értéke, 1-2ezer Ft maximum, és én is kb már 1,5-2 éve nem használtam, akkor is utoljára mikor ment talán két 3Dmarkot futtattam le rajta és annyi

Aztán folytatódott!
A HP Jornada 720-as tenyérszámítógépem kezdett megbolondulni, ki be kapcsolgat teljesen spontán, a hard reset sem segít neki, szegény valószínüleg a végsőket rúgdossa...
Persze egy 10 éves PDA-t ami erősen bugos az ember nem tud komoly célokra használni, de azért jó érzéssel töltött el, mikor 2-3 havonta bekapcsoltam pár percre.
róla is írtam pár sort még régebben
Aztán úgy tűnik, hogy haldoklik a 7950GX2-es VGA kártyám, mostmár hiába downclockolom a memória órajelét, akkor is textúra hibákat dob, ha a venti 100%-on pörög, akkor is

Szóval igen.. lényegében csupa mára már haszontalanná vált kacat, amiket még én is nagyon ritkán használok, ezalól talán a 7950GX2 a kivétel aminek van még némi értéke...
Na de akkor is.... bánt, hogy az idő vasfoga ellen feladták a küzdelmet