Mindig is érdekeltek a kütyük. Laptopok, telefonok, routerek (és újabban az autók is). Először csak magamnak vettem, de mivel egyre nélkülözhetetlenebbek sajnos ezek az eszközök így én váltam a családi eszközbeszerzővé, karbantartóvá.

Ezek az eszközök mindig magas áron indulnak, de az értékvesztésük óriási (kb mint az autóknál), és szerintem koránt sem érnek annyit, amennyit új korukban elkérnek értük (saját vélemény!)
Például egy telefon számomra nem ér meg 100ezret sem, egy laptop 500-at...és így tovább.

Ezen okból kifolyólag használt eszközöket szoktam vásárolni. Anno a legelső alkalommal jól megégettem magam, de annál többet tanultam. Mindenki követ el hibákat, de a lényeg, hogy tanuljunk belőle!

Így kikötöttem az apródon, későbbi nevén jófogáson, ritkán vaterán (a hardveraprót utólag ismertem meg, itt kicsit magasabbak talán az árak, cserébe kisebb a rizikó, megbízhatóbb az eladó).

Mondhatom, sok jó, és nagyon jó üzletet csináltam, a jéghegy csúcsa: asus ac87u 22ezerért, később asus ac87u 25ezerért, dell e6440 újonnan 150ezerért (i5 4300m, 8GB ram), sony 50w756c 130ezerért (biztosítás+garancia), vettem egy BB Z10 4G-t 27ezerért 1-1,5évvel később eladtam 30-ért, új kingston hyperx savage 240GB 20ezer ft-ért, új skagen 20ezerért... . Sok szimplán jó üzletem is volt (ilyenből van a legtöbb), de sajnos az elején volt 2 rossz is.

Sok féle emberrel, eladóval találkoztam, minden vásárlásnak külön története van, szociológiailag is nagyon érdekes merítés volt. Persze voltam néha eladói oldalon is, de inkább vásárolni szoktam.

Pár jó tanács telefon vásárláshoz.

Nyilván minimális rizikó mindig van a dologban, ezt 0-ra redukálni sosem lehet. Pl hogy valamikor úszott e a telefon, és emiatt vannak e néha előforduló ideiglenes random hibái...

1. Dobozzal kell venni telefont.
Ha ellopják nem lopják mellé a dobozt is. A dobozon is rajta van az imei szám (illetve ha kiszedhető az akksi az akkumulátor alatt is van), lehet ellenőrizni. (nyilván mindent lehet hamisítani, de egyelőre ilyet nem szoktak). Esetleg további papírok, ha fiatalabb a telefon garancia papír.
2. Ellenőrizni kell minden fontos funkciót, hogy működik e, illetve föl kell mérni az állapotát.
Például jó-e a kamera(!), hangszóró, mikrofon(!) (kihangosítva is ki kell próbálni), egy telefonhívás, kijelző (pixel hiba, törés, karcok, elszíneződés), illetve karcok a hátán oldalán.
Én sosem veszek hibás (törött kijelző, rossz kamera/mikrofon) készüléket. A karcok, viseletesség meg igény és ár kérdése.
3. Kérdések az eladótól.
Mennyit bír az akksi (azt úgysem tudod kipróbálni), volt e rootolva (én néha szoktam, de nem szeretem ha más előttem csinálja (kivéve ha ért is hozzá). Sokat elmond az eladó viselkedése, illetve kedvessége, és őszintesége (itt kell egy kis emberismeret is, mert ebből tudnunk következtetni, hogy mennyire mondott igazat az akkuidőnél pl). Nekem egyelőre az emberekkel az első 2 bukón kívül azóta csak pozitív tapasztalatom van (sok telefont vettem, konkrétan mindenkinek a családban, és valakinek nemcsak egyet: tesók, szülők, jómagam)

Eladók típusai

1. A legjobb típusú eladó aki új a használt piacon, és csak szabadulni akar a terméktől, nem tudja az árát. Ő ár alatt, olcsón hirdeti a terméket, ha pofátlanok vagyunk (és én voltam az), akkor még alkudhatunk is a termékből). Gyorsnak kell lenni (hamar föl kell fedezni és lecsapni rá), hogy ne vigyék el előlünk, persze szerencse is kell. (megéri e a belefektetett idő hirdetések böngészését )
Általában egyébként azt csinálják, hogy rákeresnek a termékre, hogy a többiek mennyiért adják, és beteszik abba az árba. Csak ez nyilván akkor nem működik, amikor abból az adott termékből nincs éppen másik a piacon.

2. Van ennek az ellentéte, aki szintén új a használt piacon, de ők áron felül hirdetnek (szerintem ezek általában nők), ők nem ismerik a terméket rendesen.

3. És van a régi öreg, aki ismeri a dörgést, akinek ez a foglalkozása. Na velük nem lehet alkudozni, és szörnyű a természetük (többek között valószínűleg azért, mert már megedzőtek). Sokszor hibás terméket (legtöbbször laptopot) árulnak (pl horpadások, karcok, hiányzó hdd takarólemez...). Picivel ár fölött hirdetnek, néha rákényszerül az ember, hogy tőlük vásároljon. Általában van 500db 4féle típusú laptopja. Föltesz az egyik típusból egy képet, ami jól néz ki, elmész megnézni. A helyszínen kiderül, hogy pont az nincs, ami a képeken van, csak erősen küllemhibásak vannak (durván karcos), illetve ha följebb mész árban, akkor ott erősebb hardverrel van egy szebb darab drágábban.
Ellenük csak egy jó alkudozós módszer van: a kifárasztás. Nem fogsz sokkal lejjebb menni árban, viszont minőségben feljebb, de te is nagyon elfáradsz majd. Itt az a lényeg, hogy nem mész el, és kb egy órát vagy ott, beszélsz, alkudozol vele (mivel te mentél oda, neked kell elmenni), párszor elindulsz az ajtó fele, de még mindig nem mész ki, minden lehetőséget végigzongorázol. A végén már kivan (mert ő kevésbé bírja mint te), és már megengedőbb, csak menj és legyen vége.

4. Van még a normális, átlagos eladó. Ilyen a legtöbb. Itt egy jó kedélyű üzlet bonyolódik le köztetek, win-win, mindenki boldog. Jó terméket kapsz, korrekt áron, csak minimálisan lehet alkudni.

Alkudás, alkudozás:
Én leginkább telefonon, vagy üzenetben szoktam, nem vásárláskor a helyszínen, szerintem ez így korrekt (kivétel 3-mas típusú eladó). Persze, ha valaki túl könnyen megy le az árral, az gyanúra adhat okot (ami aztán néha beigazolódik, néha nem). Itt persze az a veszély, hogy úgy alkudsz, hogy nem tudod pontosan mire (hiszen még nem láttad élőben).
Rá szoktam kérdezni először, hogy van-e valamilyen hibája a terméknek, és utána alkudok csak (szóval hogy tudjam mire licitálok). De ami fontos, hogy tisztelet tudóan. Egyrészt sosem csereberéltem még úgy, hogy beszámítok/beszámíttatok, vagy ráfizetek/ráfizetnek valamit. Szóval nincs szó féldisznóról, törött kínai telefonról... . Van megszólítás (jófogáson most a sztenderd "kedves hirdető"), egy alkudozós ár, és válaszát előre is köszönöm elköszönés (szóval válaszoljon, akkor is ha nem a válasz, és meg van sértődve a felkínált ártól).

Miért jó alkudni:
Egyrészt olcsóbb lesz a termék.
Másrészt mi is boldogabbak leszünk tőle, hogy milyen jó üzletet csináltunk. Ezt használják ki a kereskedő népek, ott kb ugye kötelező alkudni (de ott a kezdő ár is olyan).
(persze valamikor ugye fárasztó az alkudozás, mint pl a kifárasztós módszernél)

Van egy mondás: fillérben okos, forintban buta (lehet nem pontosan így van). Néha nagyon fillérb*szónak érzem, amit csinálok, és túl sok időt vesztek (az idő pénz), majd kiderül az életben, hogy nagy dolgokban (lakás, autó, üzleti élet ha úgy jön) mennyire leszek okos.

Ezzel a bejegyzéssel talán kicsit magam alatt vágom a fát, hiszen így saját tapasztalatom, trükkjeimet adom ki, így talán előnyt vesztek.