Van olyan, hogy nem mennek jól a dolgok egy cégnél. A jól bevált módszerek ilyenkor veszítenek a fényükből. A KPI chart kornyadozik és a Teljesítménymutatók szomorúan integetnek az Ígéret és az Elvárás vonatának, amiről lemaradtak.
Nyugtalankodni kezdenek a főnökök, nő a nyomás. Kollégák mondanak fel, sőt olykor csoportosan vándorolnak át a konkurenciához. Felbukkan a pletyka és a bizalmatlanság, a projektben gyökeret ver a kilátástalanság, a cég bonyolult és kiszámíthatatlan hellyé válik, a kódsorok pedig minden tudományos magyarázat ellenére se működnek úgy, ahogy kéne nekik.
Minden lefelé esik, na.

“A hit ott kezdődik, ahol az értelem nem jut tovább, ahogyan a csillagok is csak besötétedés után jönnek elő, hogy megmutassák az ég távlatait.”

Mint minden sötét és kilátástalan kor, ez is kitűnő táptalaj a vakhitnek és a vallási irányzatok széles skálájának. Ilyen gazdag termőföldben pedig pikk-pakk kisarjadzanak a vallási vezetők.

Megjelenik hát egy ember valami céges össznépi tájékoztatón, aki csillogó szemmel és heves érzelmektől fűtve, prezentációval felvértezve előadja, hogy nála van a Megváltás.
Ennek a Megváltásnak igen gyakran könyv formája van, de nem ritka a mindenféle Minősítés vagy Tanúsítvány sem. (Könyvvel megtámogatva.)
A nagy vallásoktól az egészen aprócska, de elszánt szektákig minden előkerülhet ilyenkor. SAFe, PRINCE2, ITIL vagy Lean, Spotify Model, Disciplined Agile Delivery, Open Feedback Culture vagy valami sose látott Kanban hibrid.
A lényeg, hogy pont ez a cumó fog megjavítani mindent, ami el van szaródva. Ha hiszed, ha nem, ez az egyetlen út, ami kivezet a fénybe.

Ha van egy kis management támogatás, akkor ennek az új hitnek hamarosan lesznek képviselői, akik meghonosítják a rituálékat, felvázolják az Ideális Világ ismérveit és természetesen kőbe vésik a tiltólistát avagy bűnlajstromot.
Megjelennek a hívők. Előbb csak a rítusok megnyugtató ismétlődése vonzza őket, meg hát ki akarna a rossz oldalon állni, amikor majd győzedelmeskedik a jó és kiosztják a bónuszokat.
A legbuzgóbbakból hamarosan inkvizítorok válnak, ők lesznek csapat élő és baromi félelmetes lelkiismerete, akik simán reportolnak bárkit, aki a daily standupon semmibe veszi az imarendet és nem mondja, hogy Tegnap Ezt Csináltam, Ma Ezt Csinálom, hanem csak úgy profán módon szól, hogy kigyulladt a szerverszoba.

Előkerülnek a kételkedők, a hitetlenek is, ezeket a vallás vérmérsékletétől függően hagyják ott lézengeni, amíg nem hangoskodnak nagyon, vagy egyszerűen kiűzetnek.

A vallási áhítat megjelenik egész magas szinteken is. Elhivatott vezetők simán képesek kinyilatkoztatni, hogy a cégnek Küldetése van meg Víziója.
“Cégünk hisz a tisztességes munkavégzésben és a precizitásban.” meg “Hisszük, hogy a jövő a mi kezünkben van!”
Mondjuk a tudósok nem teszik össze vasárnaponként a kezüket és éneklik, hogy "A gravitáció létezik! Tudom, hogy létezik! Hiszek benne! Hiszem teljes szívemből, hogy ami megy fel, fel és fel, annak le, le, le kell jönnie. Ámen!". Ha ezt tennék, gyanús lenne, hogy egyáltalán nem biztosak az elképzelésükben.

Említést érdemel még a babonaság, ami egészen hatékonyan tudja beenni magát a nagyvállalati közegbe.
Ilyen például a mágikus gondolkodás, hogy ha kimondod, akkor megteremted vagy megidézed. Tudod, mint a medve, amitől őseink annyira féltek, hogy nem nevezték nevén, vagy a Harry Potterben a Tudjukki.
A modern corporate life megnevezhetetlenje a Probléma, Akadály vagy Kétség.
“Ne a problémát mondd, megoldásokat akarok”

Ugyanennek a másik oldala, amikor a babona jegyében olyan teljesítményeket is bemondunk és ünnepelünk, amik nincsenek, abban a reményben, hogy azok majd bevonzzák az igaziakat.
Amúgy néha tényleg megteszik, vagy ha nem, hát hozzáigazítjuk a mérőszámokat.

Tipp:
Igyekezzünk mértéket tartani hitbuzgóságban, a ma Scrumja a holnap Waterfallja.