Döbbentél már meg azon, hogy a felettesed miért képtelen elvégezni faék egyszerűségűnek tűnő feladatokat?
Magyaráztad már valaha a nálad magasabb szinten lévő, többet kereső kollégádnak a nyilvánvaló alapokat?
Volt már, hogy egy megbeszélés közben elkezdtél azon tűnődni, hogy a veled szemben ülő ember alakú ostobasághalmaz hogy a bánatos rézveretes istennyilába’ mászott ki a természetes élőhelyéről, a szellemi mocsárból, és lett vasalt inges menedzser havi két misi plusz cégesautóért?

Ha igen, akkor van egy jó, meg egy rossz hírem.
A jó hír, hogy tudományosan ismert oka van annak, hogy ezek az emberek ott vannak, ahol.
A Peter-elv.

Hogy mi a Peter-elv?
A jelenséget Laurence J. Peterről nevezték el, aki Raymond Hull-lal megírta a Peter-elv, avagy miért fordulnak mindig rosszra a dolgok c. könyvet az 1960-as években. Szatírának indult, ám az évek hosszú során bebizonyosodott, hogy ez a vicc ...nem is vicc.
Az elv összefoglalva: “In a hierarchy every employee tends to rise to his level of incompetence.”
vagyis egy hierarchikus rendszerben a munkavállalók egészen addig emelkednek, míg végül elérik a saját inkompetencia szintjüket.

Így lesz a lelkes junior kóderből kiváló szakember. Aztán senior programozó. Aztán lead developer, csak hogy az átokverte karrierút végén benyomják people management pozícióba, ahol aztán kétségbeesve tapasztalja, hogy az emberek szoktak egymással beszélni, és most ez az elvárás, és eddig nem volt erre szüksége. De úszik az árral, mert ki akarna annál kevesebbet keresni, mint amit már sikerült elérni, ugye.

Hasonló módon lesz egy kedves, kiegyensúlyozott könyvelőből pár kinevezés alatt control freak jegyeket mutató pénzügyi kontroller, aki nettó baromságok szabályozásában és határidős iktatásában keresi az elveszett boldogságot.

Hiba lenne azonban mindenért Petert okolni, mert Peter nem jár egyedül. Van neki egy barátja is:
Dunning–Kruger.

A Dunning–Kruger-hatás az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását.
Ezek ketten nagy egyetértésben veszik át a kormányt egy ponton, és megjelennek az elképesztően magabiztos hülyék, túl sok döntési joggal, vezető szerepekben. A hibátlanok kasztja.
Ők mindenhez is értenek, és ezt a meggyőződést a velük hasonló helyzetben levők aktívan erősítgetik, viszonzott vállveregetésekért cserébe. (Közkedvelt irodai szlengben: kölcsönös körbeszopkodás)

Az inkompetensek száma pedig növekedni kezd, mert egy bizonyos sűrűségi szint fölött a hülyeségturbulencia aktiválja a harmadik összetevőt:
a Dominó hatást.

Új vezetői réteg formálódik, akik nem szeretnek maguk közé olyat beengedni, aki megkérdőjelez, meg okoskodik, meg hozzáért. Azok maradjanak csak végrehajtók. Az inkompetens főnök nem kompetens embert akar, hanem készségeset, támogatót, hűségeset és lehetőleg olyat, aki képes áhítattal nézni a falon bekeretezett névre szóló Certified Firefox User oklevelet.

Ja, és a rossz hír, majdnem elfelejtettem.
Matematikai szempontból te is vagy épp úton vagy az inkompetencia felé vezető emelkedőn, vagy már odaértél.

Tipp:
Onnan tudod, hogy hol tartasz, hogy van-e még benned kétség a saját fontosságodat illetően.
Ha van, szedd össze magad, hát hogy lesz így belőled CEO?!